3. Sehunból Nem Lehet Csapattag!

Kai

Nem tudtam, hogy most mit reagáljak. Egy évvel az ügyem lezárása után betoppan Sehun meg Jinki, és meg akarnak vezekelni. Azaz, csak Separaszthun, mert Jinki nem bántott annyira, neki meg tudtam bocsájtani. Mindenesetre kedvenc Csirkepapim felnevetett, ezzel kinyilvánítva a véleményét.

- Jól van, kölyök, húzz szépen játszani. Jó vicc volt, de semmi más - ennyit tudott csak kinyögni.

- Nem viccelek, Mr. Kwak, ebben nem. Én... én azóta rohadt szarul érzem magam, és ebből nem engedek - mondta még mindig ugyanazzal a határozottsággal, mint az előbb. Komolyan gondolta, ennyire már ismertem őt. Aron is egy futó pillantást vetett felém, mintha választ várna.

- Nem lehet - csak ennyit mondtam, mert tudtam, hogy csak Aron hallja. Veszélyes lenne, ha ő is nálunk lenne, mert megtudná, hogy valamilyen formában még létezem.

- Figyelj, megértem, de te voltál az, aki ezt tette vele. Menj, mondd el neki a sírjánál, aztán próbálj túllépni ezen - fonta össze a kezeit az asztalon, és ráhajtotta a fejét.

- Már próbáltam, de nem segített, így felkértem egy profit, hogy idézze meg a szellemét. Minden zsebpénzemet arra a fazonra pocsékoltam, de nem jelent meg Jongin. Elvileg nincs ott a lelke - Sehun lehajtotta a fejét.

- Bocs, de egyáltalán mit csinálnál itt? - sóhajtotta Puli unottan.

- Lehetnék az ügyvédetek - ajánlotta fel lelkesen Sehun - és csinálhatnám itt a gyakorlatomat.

- Mint Kyoungjae? - vonta fel a szemöldökét Csirkepapi - Egyáltalán miért pont mi?

- Mert maguk foglalkoztak Jongin ügyével.

Aron felsóhajtott.

- Akkor menj adakozni, vagy tanulj. Tudom, hogy szar érzés, de ez van. Jongint meg hagyd békén. Elég fájdalmat okoztál már neki. Hadd legyen boldog ott, ahol van. Nem akarlak megbántani, meg szép gesztus, de már késő - jelentette ki határozottan. Na, ezért imádtam őt.

- Úgy beszél róla, mintha ismerné - fintorgott Sehun. Még ha tudná, hogy igenis ismer.

- Nem mondtam, hogy ismerem, de biztos nagyon jó srác volt, meg nagyszívű, ha veletek bandázott és elviselt titeket - válaszolta kimérten Csirkepapi.

 - Az volt, suli legjobb arca, éppen ezért vagyok itt - erősködött tovább. Én ezt már nem bírtam ép ésszel hallgatni. Megjátszotta, hogy a barátom, aztán elhordott minden szarnak, és most itt vesződik, mert megbánt mindent. Szánalmas, komolyan.

Egyszerűen ideges lettem. Komolyan nem lehetett őt elzavarni?

- Na, idefigyelj, Sehun. Megjátszottad, hogy annak az embernek a barátja vagy. Kihasználtad, elvetted mindenét. Az érzéseivel szórakoztál. Aztán megölték, te meg elhordtad mindennek. Ott álltam veled szemben, hallottam mindent. Szidtad, utáltad, szerintem még le is köpted volna. Ezek után van pofád idejönni? Egyáltalán miért pont ide? Semmi közöm ahhoz a gyerekhez. Nem vagyok az anyja, hogy egy év után is emlékezzem rá. Jongin is csak egy áldozat volt a sok ezer közül. Pénzt kaptam ezért a munkáért, és ennyi. Amióta lezártam az ügyet, nagyon nem akarok ezzel foglalkozni.

- És Kyoungjae? Ő mit keres itt? - kérdezte hirtelen Separaszthun, és hátrafordult, hogy Galamb szemébe nézhessen.

- Tudod, én nem vagyok olyan, mint te, így maradhatok. Meg Jinki is. De téged senki nem lát itt szívesen - válaszolta Csirke helyett.

- Nem csinálok semmi rosszat, csak miatta vagyok itt. Tudom, nehéz elhinni, de megbántam mindent és szeretném, ha ezt ő is tudná - makacskodott tovább Sehun. Nem értettem őt, egyszerűen nem fogtam fel, hogy miért csinálta ezt az egészet. Nem akartam, hogy velünk legyen, mert végre nagy nehezen túlléptem a múltamon, erre megjelenik, hogy mindent elcsesszen. Utáltam őt, és a többieket is, kivéve Jinkit, mert ő inkább a képembe mondta, ha baja volt, nem pedig a hátam mögött pofázott ki.

- Hidd el, hogy tudja, mennyire sajnálod, menj el Sehun. Még ha ő meg is bocsájt, én nem tudok - felelte egyre türelmetlenebbül Csirkepapi.

- Nem is ismer, sem engem sem Jongint, mégis úgy védi, mintha a testvére lenne - beszélt tovább, én meg jeleztem Aronnak, hogy fejezzék ezt be, mert a végén gyanakodni kezd.

- Figyelj, egyezzünk meg abban, hogy holnapig gondolkodunk rajta. Még meg kell beszélnünk a másik kettővel is - biccentett Taemin a fal felé, ami mögött Jonghyunék voltak.

- Rendben, köszönöm. Akkor, viszlát holnap - hajolt meg, amivel meglepett, mert nem szokott ilyet csinálni. Sehun nem tisztel senkit, még a szüleit sem, most mégis ezt tette.

- Viszlát - köszöntek a többiek is, majd Sehunék elmentek.

- Nagyon idegesítő egy kis kukac - morgott Csirke. Gyorsan láthatóvá váltam.

- Az, de valami van benne. Biztos nem viccből jött ide - sóhajtotta Puli - Én látom, hogy tényleg sajnálja.

- Adjunk neki egy esélyt. Majd feláldozzuk valami hülyeségre, aztán ha megcsinálja, akkor mehet Isten hírével - ajánlotta fel Jungkook, de Csirke csak a fejét rázta.

- Nem. Nem kockáztathatjuk meg, hogy meglássa Jongint.

- Amúgy a leginkább érintett felet meg sem kérdezitek? Leginkább az ő döntése lenne - húzta fel kíváncsian a szemét Eli.

- Jongin is ugyanezt gondolja - vágta rá egyből Aron.

- Jongin? - fordult felém Galamb, nem is törődve Csirkével.

- Az tény, hogy tényleg komolyan gondolja, mert simán meghajolt előttetek, amit nem szokott. Viszont, ha minden nap velünk lenne, akkor a nap felében láthatatlannak kéne lennem, de még így is meg lenne a kockázat, hogy lebukom - adtam nekik választ, bár ezzel nem kerültek előrébb.

- Látod, ő sem akarja - mutatott rám Papi.

- Ilyet egy szóval sem mondott - állt fel a helyéről Kyoungjae.

 - Nem tudom, mi lenne a legjobb. Ha nem hagyjuk neki, itt fog követelőzni mindennap - ismertettem Sehun viselkedését.

- Akkor mi legyen? - kérdezte Puli. Felsóhajtottam, majd leültem Csirke asztalára.

- Mondom, vegyük fel csicskának - Jungkook csillogó szemekkel pillantott körbe.

- Amúgy te hiszel neki? - pillantott rám Galamb.

- Nem tudom, hogy hihetek-e, azok után, amit velem tett, de most más volt, mondom. Sehun nem ilyen. Ő egy beképzelt tapló, aki mindenkinél jobbnak érzi magát, nem foglalkozik mások érzéseivel, a bűntudatot meg nem is ismeri - hadartam a rá jellemző dolgokat.

- Szerintem holnap megtudhatunk mindent pontosan. Aludjunk erre egyet, jó? - Puli hintázni kezdett a székkel

- Akkorát fogsz esni... én meg akkorát fogok röhögni - biccentett Csirke. Elővette a papírjait - tudjátok mit? Holnap amúgy is fognak minket hívni. Ha olyan a feladat, akkor Sehunt küldjük felmérni a terepet. Majd valami trükköt bevetünk neki. Mi lenne, ha a végén megjelennél, bocsánatot kérne, aztán ennyi?

- Elment neked a józan eszed Kwak? - hördültem fel hirtelen, Taemin meg hátravágódott. Na, ennyi volt a komolyság a csapatban.

- Most miért? - nézett rám még mindig hahotázva Csirke.

- Nem jelenek meg neki, mert tuti kiugrasztanám az ablakon. Oké, tiszta sor, hogy megbánta, de én ezt nem fogom megbocsájtani neki - mondtam közömbös hangon - Szerintem menjünk haza, elég volt a mai munkából - ugrottam le az asztalról.

- Jongin, még van munka, maradj a fenekeden - fújtatott Aron, majd visszatért a papírjaihoz.

- Mindenesetre holnapra el kell döntenünk, hogy mi legyen, és gondoljunk bele abba, hogy ez nem fog minket békén hagyni - Puli felváltva nézett hol rám, hol Csirkepapira. Igaza volt.

- Akkor ki kell találnunk valami jó okot, hogy leszálljon rólunk. Mondjuk, menjünk Japánba nyomozni, vagy Amerikába. Oda csak nem jön utánunk - Jungkook idegesen felsóhajtott, azonban Aron csak a fejét rázta.

- Az viszont feltűnhet neki, hogy itt vagyunk, és nem Amerikában.

- Ja, tudom, de akkor is, ha Jongin rosszul érzi magát miatta, akkor valamit ki kell találnunk - folytatta Süti. Aranyosak voltak, hogy ennyire aggódtak miattam.

- Na, mit akart az a tapló? - rontott lak be Jonghyunék az ajtón.

- Nekünk akar dolgozni, hogy vezekeljen Jongin miatt. Elvileg megbánta és bűntudata van - mesélte el a sztorit röviden Taemin.

- Hiszel neki? - kérdezte meg Key is.

- Nem tudom - válaszoltam lehangoltan.

- Legfőképp a te döntésed - rendezte le ennyivel Jonghyun, aminek örültem is.

- Tudom - biccentettem. Nem akartam már ezzel foglalkozni, de jobb témát nem találtam ki. Szerencsénkre azonban ott volt Puli.

- Ma el kell mennem nyúltápot venni. Kell valakinek valami? - mosolyogva Aronra pillantott.

- Igen, Jojonak kéne venni Whiskast, meg almot - nyújtózott egy nagyon. Persze, sok munka volt, de nem mehettünk haza, pedig én már nagyon untam.

- Valakinek valami? - kérdezte a többieket is.

- Én elkísérlek, mert fel kell tölteni a hűtőt - jelentkezett boldogan Kulcs. Már megint a vásárlás.

- Most voltál... - pislogott Puli döbbenten. Jogos, reggel cibálta magával Aront, meg engem...

- Tudom, de elfelejtettem a lista másik felét - vont vállat mosolyogva Kulcs, és már készülődött is.

- Másik fele? Ami a kezedben volt, az is fél méteres volt - tátotta el a száját Aron.

- Figyelj, öten lakunk a lakásban, ebből Jongin kiesik, mivel szellem, tehát négyen. Plusz Eli, Kookie és mostanában nem, de Minho is ott van. Ahhoz, hogy mindenki tudjon enni, inni ahhoz tele kell lennie a hűtőnek - sorolta az érveket Kulcs, és be kellett látnunk, hogy igaza volt.

- Szerintem Minhot ne számítsuk már be. Nem hiszem, hogy visszajön valaha is - Puli elkeseredetten nyúlt a papír zsebkendőért. Megint könnyek csordogáltak a szemeiből, ami miatt megesett rajta a szívem.

- Szerintem visszajön. Ő is a csapatunk tagja, és ezt nagyon jól tudja. Oké, most haragszik, de meg fog békélni. Nem hiszem, hogy nagyon meg lehet őt bántani. Azt meg be kell látnia, hogy igazad volt. Nem fog tudni mindig a testéből megélni - magyarázta Csirke, miközben Puli mellé lépkedett, és megsimogatta annak a vállát.

- Hidd el, őt már nem látjuk többé. Vagy... én biztosan nem. Veletek még lehet, hogy valahogy fog tudni találkozni - itt már sírt szerencsétlen. Arcát Aron vállába fúrta, és az egész szobában csak az ő hüppögése visszhangzott.

- Taemin, menj el egy melegbárba, és szedj össze magadnak valami értelmes fazont. Mondanám, hogy csajozz be, de te is félig csaj vagy - dünnyögte Eli. Hát, én alig bírtam visszafogni a röhögést.

 - Nem akarok mást, csak azt a majmot- szipogott tovább.

- Ja, csak azt elcseszted - vont vállat Kyoungjae. Taemin újra sírni kezdett. Szuper...

- Kyoungjae, most nem ez a legjobb megoldás - sóhajtotta az idősebbik nyomozó.

- Szerintem Minho többet ne kerüljön szóba, mert ennyi zsebkendőt összesen nem láttam, te meg sírsz anélkül is, hogy megemlítenénk - Kibum kibontott egy újabb csomag zsebkendőt.

- Majd elfelejti, ha nem... akkor is elfogja - próbált bölcselkedni Kookie, de még nagyon nem volt abban a korban, hogy menjen neki.

- Kookie, hol a csajod? - néztem körbe, de sehol nem láttam a lányt.

- Kiment mosdóba - válaszolta - csak éppen drámáztatok, és nem figyeltétek, hogy lelécelt.

- Biztos - biccentett Jonghyun.

- Akkor megyünk is. Gyere, Júlia, shoppingolunk egyet - Key szinte szó szerint felrántotta Pulit a székből, majd elsietett vele, mielőtt az bármit is nyikkanhatott volna.

Már épp az ajtó előtt álltak, amikor valaki kopogott. Pillanatok alatt lettem láthatatlan, és foglaltam el a sarkom.

- Ki az már megint? - sóhajtotta Aron, majd mikor meggyőződtek róla, hogy nem vagyok ott, kinyitották az ajtót.

 - Onew? Mi járatban? - pislogott nagyokat Key.

- Sehun miatt jöttem - mondta közömbösen.

- Akkor mi leléptünk - intett Taemin, és kirántotta magával Kibumot az irodából, majd becsapta az ajtót.

- Sehun... Onew, te is tudod mit csináltak Kaial, nem tudok neki hinni - mondta Kyoungjae, és még fel is kelt a helyéről.

- Tudom, de... megbánta. Tudjátok, hogy nagyon ismerem az embereket, és éppen ezért szerintem Sehun őszinte. Na, ennyi lelkizés elég. A lényeg, hogy szereti Jongint. Azaz, szerette - be sem állt a szája, csak lehuppant a székre, ahol az előbb is ült. Csirke azonban nyugodtan ült tovább a székében.

- Figyelj, neked lehet, hogy el tudom magyarázni értelmesen. Kim Jongin ügyét lezártuk. Igen, mi oldottuk meg. De nekem ez a gyerek nem egy rokonom, egy barátom, vagy akárkim. Ez csak egy vadidegen, akinek a segítségével letartóztattunk egy bűnözőt. Tudod, mennyi ilyen van? Nagyon sok. Egyikkel sem foglalkozom már. Nem pont Kim Jongin lesz az a gyerek, akivel fogok.

- Akkor miért szoktam látni a temetőben Kwak Aron nyomozót mászkálni Kim Jongin sírja közelében? - vonta fel a szemöldökét Jinki. Na, igen. Ő mindenkiről tudott mindent...

- Csak a szüleinek teszek szívességet. Mint tudod elköltöztek innen, és megkértek, hogy foglalkozzak a sírjával. De ettől engem a haverotok nem érdekel. Igaz, amit tettek vele a többiek az undorító, de nem az én dolgom - vont vállat, én pedig megtapsoltam, hogy ilyen szépen kivágta magát.

- Ahaaaa – Jinki úgy elnyújtotta a szó végét, hogy szerintem már nem kapott a végén levegőt – Sehun nagyon szeretne vezekelni. Rádöbbent arra, hogy Baekhyun mekkora paraszt.

- Nekem ehhez semmi közöm. Menjetek a szüleihez vezekelni, most már komolyan! Nem vagyok dadus, hogy mindenki kölykére én vigyázzak, mert azok halálra unják magukat a tanulás mellett. Jungkook is mindig nekem van lepasszolva, a csaja is mindig itt lóg a nyakamon, Kopó egy lelki roncs, Kyoungjae az csak lélegzik, meg néha itt van, kivéve, ha paraszt, a szomszédok meg szellemeket idézgetnek. Mindezt azért, mert a Jongin gyerek miatt áthelyeztek Koreába.

- Igazából Zico miatt lettél áthelyezve - szólt közbe Kyoungjae, válasznak pedig kapott egy gyilkos pillantást, amit ő zokszó nélkül állt. Na, igen, őt nem tudja megfélemlíteni.

- Lényegtelen, kopjatok le rólam. Nem vesszük fel Sehunt, sajnálom. Jongin sem akarná, és én sem akarok még több embert a közelembe - háborodott fel teljesen Aron.

- Honnan veszed, hogy Jongin nem akarná? - vigyorodott el Onew, mire mindenki lesápadt. Ez most ki fog deríteni mindent. De akkor én megverem ezt a bagázst. Nem tudhatja meg, hogy létezem.

- Jézusom, Onew. Te akarnád, hogy aki árt neked az utána ilyeneket csináljon? - rázta a fejét Aron.

- Ez nekem nem elég - akadékoskodott tovább.

- A lecsapás előtt megidéztem Jongint. A haverod azért nem tudta a másikkal hívni, mert itt volt. Éreztem, hogy szólítják, de nem szóltam neki. A szüleivel találkozott, ha nem hiszed el, menj, kérdezd meg őket. Akkor mondta nekünk, hogy nem fogják tudni visszaszerezni a bizalmát, soha - csatlakozott Jonghyun is a beszélgetéshez, és még az igazat is mondta. Onew vállai ellazultak és csak figyelt.

- Akkor most lenne arra esély, hogy megidézze nekem? – kérdezte váratlanul. Biztosan rá akart beszélni arra, hogy Sehun hadd csatlakoztasson a csoporthoz, vagy az is lehet, hogy az a tunya kinn ácsorgott, és egy jelre várt.

- Az én irodámban biztos nem – jelentette ki szigorúan Kwak Aron.

- Nem mellesleg nem dolgozom ingyen. Tudod, nem véletlenül vagyok az egyik legjobb a szakmában, és ezért rendesen el is kérem a dolgok árát.

- A pénz nem érdekel, van annyi, amennyi kell - felelt magabiztosan. Aronék már a fejüket fogták,nem tudtak mit tenni.

- A tököm tele van már, hogy mindig ilyen makacs vagy - váltam láthatóvá, és odatrappoltam elé. Onew szemei a százszorosára kerekedtek, és teljesen bele passzírozta magát az ülésbe. - Miért akarod ennyire, hogy velünk legyen, mi? Tudod te, hogy mennyi ideig tartott, míg el tudtam felejteni az egész bandát, hogy mit műveltek velem? Te is hibás vagy, mert nem figyelmeztettél, de ez mellékes. Nem akarom, hogy itt legyen, és kész. Gyűlölöm Sehunt és a többit, felfogtad? - kiabáltam az arcába a monológomat, amivel az egész irodát sikerült meglepnem.

- Tü-dü-dü-dűűűű – szólalt meg Kyoungjae félpercnyi néma csend után. Jinki fagyottan bámult rám, mintha szellemet látott volna. Na jó, most azt is látott. Galamb aláfestése pedig zseniális hangulatot kölcsönzött a helyzethez. Közben betoppant Yerim is, aki nem is foglalkozva a drámai hatással, visszasietett a kanapéhoz, majd lehuppant.

- Oké, lehet, hogy nem ez volt a legjobb ötletem… - pillantottam a kis csapatomra bizonytalanul, miután kedvenc nagyszájúm még mindig némát játszott.

- Mi a... szar? Ez... Kai? - mutatott felém remegő kezekkel.

- Teljes valójában, Lee Jinki - hajoltam meg neki, ahogy régen is tettem, ha késtem óráról.

- Ezért nem akarjuk, hogy Sehun itt legyen - mondta Aron.

- De hogyan? - ült feljebb a székében, mikor visszamentem Aron asztalához és ráültem.

- Nem mehetek sem a mennybe, sem a pokolba. Túl sok érzelem köt ide - vontam vállat.

- Miféle érzelmek?

- Például Aron, Jonghyun, Eli, Jungkook, Yerim – mutogattam végig mindenkin, majd az ujjaimon folytattam a számolást: - Taemin, Kibum, Minho, Kris, Yuri… bár ő nem annyira. A csapatom, akikkel együtt tartóztattuk le Zicot. Tudod, megpróbáltam elmenni a túlvilágra, de nem ment. A lelkem nem tudott elszakadni a földtől. Azért nem is tudtak megidézni, mert itt vagyok.

- És miért nem mutatkozol meg Sehunnek? Akkor lekopna rólad – ajánlotta fel Jinki félénken.

- Mert hányok, ha meglátom. Utálom őt.

- Addig nem fog elmenni, amíg nem sikerül, amit eltervez, ezt te is tudod - könyökölt a combjára. - Figyelj, engedjétek meg neki, hogy a következő melóban dolgozhasson, én fogok rá figyelni, hogy véletlenül se találkozzon Jonginnel. Így lenne a legjobb. Bízol bennem ugye? - tette fel az utolsó kérdést nekem.

- Mondjuk, de már nem annyira, mint régen - ismertem be neki.

- Ezt sejtettem. Akkor megegyeztünk? Holnap reggel jön, nem mondjuk, hogy ma beszéltünk és akkor gyorsan vége lesz - vezette le a tervét Jinki.

- Legyen – sóhajtotta Csirkepapi.

- Köszönöm – Jinki biccentett egyet, majd felállt, elköszönt, és kiment. Csak ezek után szembesültem Aron gyilkos szemeivel, amelyek egyenesen rám szegeződtek. Oké, most meg fog ölni a kirohanásom miatt… még egyszer…

- Kim Jongiiin - sziszegte és már fel is állt a székéből. Én azonnal lepattantam az asztaláról, és a sarokba siettem.

- Sajnálom Papi, de már idegesítettetek. Így legalább már el van intézve. Pár nap alatt megszabadulunk tőle, és élhetünk tovább boldogan- csacsogtam kétségbeesetten, ő meg pár centire állt tőlem.

- Ha lebuksz, esküszöm, vagy egy árva szót is fogsz szólni, kitekerem a nyakad - fenyegetett meg dühösen.

- Nem tudod kitekerni a nyakam – vágtam rá ösztönösen.

- Jó, akkor csak semmibe veszlek. Neked elég büntetés az, ha nincs senki, aki hallgassa a szövegeléseidet – jelentette ki, és visszasétált az asztalához. Oké, szerintem most mérges volt. Igazat adtam neki, de Jinki megérdemelte az igazságot. Benne megbíztam.

- De Aron, figyelj... tudod, hogy én gyűlölöm legjobban azt a parasztot, viszont amíg nem egyeznénk bele követne, és tuti lebuknék. Így van esély, hogy Onew visszafogja - ecseteltem a gondolkodásmódomat.

- Jól van Jongin, majd kiderül - válaszolta monoton.

Szuper, a legjobb barátom megharagudott rám. Most nagyon bántam, hogy akkor nem szívódtam fel, hiszen mindenkinek jobb lenne nélkülem. Egyszerűen csak láthatatlanná váltam, és duzzogtam a sarokban, amíg Aron elrendezte a maradék papírmunkát. Már kezdett sötétedni. Jungkook hazament a csajával, Rexi még délután lelécelt, így csak kettesben ücsörögtük át az egész délutánt.

- Gyere, indulunk - leoltotta a villanyt, és felállt.

Szó nélkül kapartam fel magam a helyemről, és ugyanúgy láthatatlanban mentem jóval mögötte. Mire kiértem az irodából, addigra bezárt már, és két ajtóval arrébb várt. Szerencsére még ebben az alakomban is látott, mert ha elszakadunk egymástól, akkor eltűnhetek a semmiben.

Még a kocsiban sem szólt hozzám, csak az utat bámulta. A rádióval már meg sem próbálkozott.

Aztán a nap hátralevő részében nem szólt hozzám. Mikor már meguntam a szótlanságát, felmentem Pulihoz. Az ajtaja zárva volt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy bejussak.

- Szia – köszöntem. Taemin a földön fetrengett, körülötte meg a vörös színű nyuszija ugrált. Még Karácsonyra kapta Minhotól, aztán azóta elválaszthatatlan barátok lettek, főleg, miután a fiúk szakítottak.

- Szia – halványan elmosolyodott, majd a nyuszira pillantott – köszönj, Conan.

A kis állatka felállt két lábra felém, azzal folytatta az ugrándozást.

- Nagyon édes - csüccsentem le a földre.

- Nagyon haragszik - mondott csak tömören ennyit.

- Nem akartam rosszat - feküdtem hanyatt, és a plafont bámultam. Aron volt a lelki társam, és rosszul esett, hogy haragudott rám.

- Majd megbékél, csak félt - mosolyodott el.

- Tudom, csak most annyira rossz - sóhajtottam lehangoltan.

- Nyugi. Jobb lesz - mosolygott rám. Visszamosolyogtam. Puli is nagyon rendes volt, főleg, amikor nem magával foglalkozott. Na, olyankor szerettem vele beszélgetni.

- Remélem.

- Menjünk, feküdjünk le, mert holnap derül ki az a nagy meló - ült fel Taemin, és becserkészte Conant.

 - Ugye tudod, hogy én nem alszom? - kérdeztem fintorogva.

- Az lehet, de én igen - nyújtózott egy nagyot, majd betette a nyuszit a ketrecébe.

- Megyek, megnézem a többieket is - keltem fel a szőnyegről, és átlebegtem az ajtón.

Útközben összefutottam Jojoval is, aki nem tudja feldolgozni, hogy nem mehet be egy szobába. Taemin ugyanis kitiltotta a sajátjából, hogy az ő állata ne legyen veszélyeztetve. Igazából már mindenki aludni készült. Aron benyomta nekem a tévét, és már zuhanyozott, Key még ételt pakolt el holnapra, Jonghyun meg már húzta a lóbőrt.