4. Felvettek!

 

Sehun

Nagyot ásítva léptem be az épületbe. A diákok szokásosan siettek az órákra. Megvakartam a szemeimet.

- Jó reggelt – köszönt Baekhyun, és egy nagyot vágott a hátamra. Azonnal eltorzult a képem.

- Szia.

- Na, sikerült elintézned a dolgodat Onewval? - kérdezte vigyorogva.

- Részben igen - adtam választ a kérdésére, bár nem szívesen.

- Délután megyünk pizzázni a srácokkal, jössz? - nézett rám, de biztos voltam benne, hogy nagyon is jól tudta a válaszom. Az utóbbi időben mindig kimaradtam ezekből az összejövetelekből, mert nem volt kedvem a társaságukban lenni. Elegem volt a folytonos jópofizásokból, amit köztük kellett csinálnom.

- Kihagyom bocsi, dolgom van délután - bújtam ki ismét alóla, amit csak egy fintoros szemforgatással nyugtázott.

- Kezdem úgy érezni, hogy kerülsz minket. Hol van az a jó fej Sehun, akit mindnyájan ismertünk, és szerettünk? - kérdezte. Hogy hol volt? Kinyírtátok, mert Jongin miatt bűntudata volt... - Amúgy nem azért, de láttam ma Onewt, és tiszta sápadt volt. Úgy nézett ki, mintha szellemet látott volna. Megidéztétek Kait, vagy mi? - röhögött fel. Ekkor éreztem úgy, hogy fel fogok robbanni, és kiadni magamból mindent. Nem tudtam, hogy mi lehetett Onewval, de ez nagyon nem volt vicces.

- De humoros vagy - forgattam a szemeimet. Baekhyun lassan abba is hagyta a nevetést.

- Figyelj, Sehunkám - kezeit a vállamra tette, és a szemeimbe nézett - a halott most már legyen holt. Ne zaklasd már Jongint mindig. Hadd legyen ott, ahol van. Oké, biztos örül a társaságodnak, de kinyiffant.

Kinyiffant. Ez a szó úgy hasított az elmémbe, mint egy kés. Baekhyun még annyira sem tisztelte Kai emlékét, hogy normálisan beszéljen róla. Nem értettem, hogyan lehetett ennyire érzéketlen paraszt. Nem azt mondom, hogy én tökéletes vagyok, de azért szorult belém némi jómodor.

- Ne beszélj így róla, Baekhyun - sziszegtem mérgesen a képébe.

- Sehun, te annyira nyomorék vagy - fordított hátat ciccegve, de én elkaptam a vállát. Ha már lúd, legyen kövér.

Szó szerint visszarántottam őt.

- Haver, mi a szart csinálsz? - kérdezte döbbenten, de most nem hatott az, hogy havernak hívott. Most semmi nem hatott. Ideges voltam. Nagyon is.

- Komolyan, Baekhyun? Neked semmi nem szent?! Elméletben a legjobb barátja voltál! - kiáltottam. Az arca lesápadt. Mindig is higgadt voltam, de most... most nem.

- Jaj, Sehun. Te tudod a legjobban, hogy egy bunkó paraszt volt. Mindenkit kigúnyolt, kiröhögött - forgatta a szemeit, mire végleg elöntött a pulykaméreg. Már éppen emeltem az öklömet, hogy behúzzak neki, de valaki lefogott.

- Na de Sehun, egy magánnyomozói iroda ügyvédje nem csinál ilyet - nyomta le a kezem Kyoungjae a testem mellé.

- De nem hallottad, hogy mit hazudozik Kairól? - pislogtam rá döbbenten, aztán eljutott az agyamig, amit mondott. - Ez most azt jelenti...?

- Igen, suli után gyere velem, Aron üzeni - vágott bele a szavamba - Ja, és ne itt verd péppé, hanem kevésbé nyilvános helyen. Drukkolok - fordult meg, és otthagyott.

- Na jó, te mióta haverkodsz ezzel a benga állattal? - kérdezte Baekhyun - És mi az, hogy verj péppé?!

- Dugulj már el egy kicsit - forgattam a szemeimet, de természetesen Baekhyun nem dugult el. Idegesen morgott, és faggatózott tovább.

- Miféle magánnyomozói iroda? - kérdezte.

- Gyakorlatozom - ezek után én is leléceltem. Igazából most madarat lehetett volna velem fogatni. Nagyon örültem, hogy Mr. Kwak Aron és Kopó beleegyeztek abba, hogy ott gyakorlatozhassak. Komolyan, most nagyon feldobott a hír.

Még Bacon sem érdekelt, de ez nem azt jelentette, hogy nem fogok a beleiből masnit kötni a fejére. Csakis Kyoungjaenek köszönheti, hogy egydarabban maradtak a szervei és a testrészei.

Mikor bementem a terembe a kis tapló sugdolózni kezdett, fe nem igazán vettem őt figyelembe. Sokkal jobban lefoglalt a délután. Szerinten még a születésnapomat sem szoktam annyira várni, mint az utolsó óra kicsengetését.

Aztán végül ez a pillanat is elérkezett. Vigyorogva pattantam fel, és rohantam ki. Útközben megpillantottam Onewt is, így automatikusan odarohantam.

- Képzeld, felvettek a nyomozócéghez! - újságoltam boldogan. Jinki bólintott.

- Ja, tudom. Engem is - vont vállat. Döbbenten néztem rá. Jinki jogásznak tanult, így nem igazán értettem, hogy neki mi érdeke lenne abban, ha ott van.

- Gratulálok. Hogyhogy? - kérdeztem.

- Nem bíznak benned, szóval csak akkor mehetsz oda, ha én is ott vagyok. Ez a feltételük. Ja, meg hogy ne verd péppé azt a taplót.

- Megértem valamennyire - mondtam kisebb szünet után. Akkor ma te is jössz Elial meg velem? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen - felelt tömören, közben megjelent Kyoungjae is.

- Na, menjünk, várnak már - állt meg egy pillanatra mellettünk, aztán már indultunk is. Eli a saját, méregdrága autójával ment előttünk, mi pedig követtük őt. Valójában egy kicsit rosszul esett, hogy ennyire utáltak, de tény, hogy tényleg szemét voltam Kaival. Amit mára már nagyon megbántam.

Mondjuk, Kyoungjae meg Kai sosem voltak olyan nagy barátok, csak néha pofáztak pár sort, mint a suli két leggazdagabb embere. Ehhez néha csatlakozott Naeun is, aki a harmadik helyet foglalta el. Ő is meghalt, de igazából az a csaj kikészített. Valamiért nagyon nem szerettem őt.

- Héj Sehun, itt vagy? - lóbálta a mancsát Onew az orrom előtt.

- Igen, persze - hagytam abba a gondolkodást.

- Akkor szállj ki, mert itt vagyunk - mutatott az épületre.

- Bocs - kapcsoltam ki az övet, és mihamarabb kiszálltam.

- Ne szarakodjatok már, Aron pipa lesz, ha késünk - szólt oda nekünk Eli. Kirázott a hideg tőle, nagydarab és a nézése is ijesztő volt. Ha egyszer ügyvéd lesz,  a bíró már azért is elengedi a gyanúsítottat, hogy ne kelljen sokáig a közelében legyen.

És ez a fazon Jongin egyik barátja volt... megáll az eszem...

A liftben végig azon imádkoztam, hogy Kyoungjae nehogy kinyiffantson, de igazából nyugodtan bambult maga elé.

Rettenetesen kellemetlen volt a csend. Jinki telefonozott, így nem tudtam hozzá beszélni. Kyoungjae meg rémisztő volt. Aztán megállt a lift, én meg felkészültem arra, hogy Mr. Kwak majd ad nekem egy alapos fejmosást.

Eli csendben, de nagy és határozott léptekkel indult el a folyosón,látszott, hogy teljesen otthon érzi már magát. Mi Jinkivel pedig csendben battyogtunk utána, már bem izgatott voltam, inkább remegtem a félelemtől.

- Gyertek - jött bentről a válasz, miután Kyoungjae bekopogott.

- Sziasztok, megjöttünk - intett egyet, majd ment is az asztalához. A kiskölyök megint ott volt, meg egy lány is. Sőt, még a szomszédos szellemidézők is.

 - Sziasztok, üljetek le, kivéve azt a sarkot, az tabu - mutatott egy elég kényelmes fotel felé, ami az ablak melletti sarokban állt, teljesen külön a többitől.

- Rendben - csüccsent le Jinki az egyik székre, én meg a másikra.

 - Hogy ment a tz, Galamb? - fordult Taemin Eli felé.

- Mintha egy első osztályos összeadást írtam volna - vigyorgott a válaszadás közben.

- Gondolom, Kyoungjae már közölte a tényeket - fejezte be a papírok rendezgetését Aron.

- Igen, és nagyon hálás vagyok - ismét meghajoltam, mert úgy éreztem, hogy most nagyon nagy tiszteletet kellett adnom ennek az embernek. Mr. Kwak bólintott.

- Szeretném bemutatni a csapat tagjait. Lee Taemin, azaz Kopó, Jung Jungkook, a tanonc, Kim Yerim, a barátnője, Kim Kyoungjae, az ügyvédünk, Kim Jonghyun, a szellemész, Kim Kibum a segítője, van egy kabalánk és én meg Kwak Aron vagyok, az iroda vezetője. Általában közösen dolgozunk, és ha komolyabb munka van, akkor sem lécel le senki, világos? - szúrósan a szemeimbe nézett. Nyeltem egy nagyot. Volt olyan ijesztő, mint Kyoungjae.

- Igen. Megkérdezhetem, hogy ki a kabala? - vontam fel a szemöldököm. A többiek a háttérben összenéztek. Mi van? Ők sem tudnak róla?

- Nem. Nem kérdezheted meg - jelentette ki Kwak.

- Meg kihagytad a kurvát - szólalt meg Kyoungjae is. Aron felsóhajtott.

- Jogos. Van egy kurvánk is, de ő most magánügyi problémák miatt inaktív.

- Ez most... tényleg kurva? - kérdeztem vissza, de csak bólintásokat kaptam. Hát érdekes összeállítás volt, de ha a két profi nyomozót vesszük, plusz azt, hogy ők együtt kapták el Jongin gyilkosát, nekem mindegy volt, ki kicsoda.

- És mi lesz a munka? - szólalt meg először Jinki.

- Nos, kezdetnek elrendezhetitek ezeket a papírokat - Mr. Kwak szinte a semmiből szedett elő minimum négyszáz papírt - dátum és ABC sorrend alapján.

- Hű, Csirkepapi bekeményített - hallottam meg egy ismerős hangot. Kicsit olyan volt, mint Jongin hangja, de lehet, hogy csak bemeséltem magamnak. Főleg, hogy a kisgyerek száját láttam mozogni. De... komolyan Csirkepapinak nevezte Mr. Kwak Aront? Miféle bagázsba keveredtem?

- Te inkább ma ne szólalj meg - rázta a fejét Aron.

- Bocsánat - röhögött a gyerek, aminek köszönhetően megzavarodtam. Aron mondhatni mérgesen szólt rá, ő meg lazán vigyorog rajta, mintha nem is neki szóltak volna.

- Kookie, menj át olvasni Jonghyunék irodájába - emelt fel egy Agatha könyvet, és a tanonc felé nyújtotta.

- Igen, végre - ugrott egyből, és boldogan kapta ki az idősebb kezéből. Amikor kifelé ment, egy kisebb szél, vagy tudja a fene micsoda, de az asztalon levő papírok felét lesodorta.

- Csak egy kicsit lassabban nem lehetne? - förmedt megint az ajtóban álló felé, aki nem foglalkozva vele kiment.

- Megőrjít ez a gyerek - sóhajtotta zavarodottan Kopó, majd elkezdte összeszedni a földön levő papírokat.

- De nem is ő volt... - dadogott zavartan a lány, mire automatikusan összeráncoltam a homlokomat. Kezdtem belezavarodni az egészbe.

- Nem titkárnők vagyunk, hanem ügyvédsegédek - háborodott fel a mellettem álló Jinki - rendezgessétek magatoknak a papírt!

Ha ez most kirúgat minket az első napon, agyon csapom. Valamit tennem kellett!

- Segítek - guggoltam le Taemin mellé, és pakolásztam egykupacba a lapokat. Nem mondom, jó sok leesett.

- Yerim, Kookie írt, hogy menj át hozzá, de ne zaklasd az olvasásban kérlek - motyogta Mr.Kwak. A lány csak vállat vont és távozott.

 - Kössz - morogta Puli.

 - Nincs mit - válaszoltam, és elvettem a stócot, amit elvileg össze kellett rendeznünk. Nem a legjobb feladat volt, ráadásul unalmas is, de Jonginért csináltam.

- Nem hiszem el, hogy te ezt tényleg csinálod. Valóban komolyan gondolod - vágódott le mellém Puli asztalához Jinki.

- Tudod, hogy mennyire bűntudatom van Jongin miatt. Ez az utolsó esélyem, hogy megnyugodjak - válaszoltam, és rendezgetni kezdtem.

- Fúj, de nyálas - sóhajtott Kyoungjae, de azután folytatta az olvasást.

- Amúgy miért zavartátok át a kissrácot? - kérdeztem a két nyomozó felé fordulva.

- Mivel nincs ügyünk, ezért krimit olvastatunk vele, hogy tanuljon belőle - magyarázta Kwak, a kezében tartott lapot elemezve.

- És ebből lehet tanulni? - vontam fel a szemöldököm. Tök értelmetlennek tartottam, hiszen az csak egy könyv, amit kitaláltak.

- Szerinted én hogyan lettem ilyen jó? - vont kérdőre.

- Tehetség? - kérdeztem vissza bizonytalanul, mire Taemin felnevetett.

- Komolyan, én nem bántam meg, hogy felvettünk. Jó a humorérzéked - mondta, majd nekiállt olvasgatni.

- Igenis, van hozzá érzékem. Nélkülem Zico még mindig szabadon mászkálna - jelentette ki Mr. Kwak határozottan.

- Nélküled? Szerintem jobb, hogy ezt nem hallotta mindenki, mert tuti szar helyzetbe kerülnél - vágta rá egyből Taemin.

- Fejezzétek be, kezdek pipa lenni - szólt közbe Eli, a két vitatkozó meg elhallgatott.

Hát, ahogy elnéztem, volt neki hatalma... a két nyomozó azonnal nekiállt foglalkozni a saját dolgaival, így csend telepedett az irodába. Mindenki elfoglalta magát. Én csendben rendezgettem a papírokat, meg néha Jinki is besegített, de általában a telefonját nyomkodta.

- Hol a töltő? - kérdezte egy idő után.

- Mármint a konnektor? Van egy ott is melletted, de vagy négy van minimum, szóval nyugi, elfér - magyarázta Mr. Kwak, de azonnal vissza is tért a munkához.

- Köszi - állt fel, és megkereste az asztalnál elhelyezkedőt. Mikor sikerült ezen terve , boldogan ült vissza a seggére, és folytatta a pötyögést.

- Hol tartasz? - nézett át a vállam felett Kopó.

 - Most csinálom az augusztusit - mutattam a dátumra.

- Akkor már csak két hónapod van, elég gyorsan haladsz - veregette meg a vállam, nekem pedig jól esett a dicsérete. Felsóhajtottam, majd dolgoztam tovább. Valamiért úgy éreztem, hogy Taemin megbízott bennem, és kedvelt, ellenben Aron nagy valószínűséggel már megfojtott gondolatban. Nem értettem ezt a fickót. Úgy védte Jongint, mintha a legjobb barátja, vagy a bátyja lett volna, holott nem is ismerte. Mégis azt akarta bemesélni, hogy nem érdekli őt a srác, mert csak egy munka volt az egész.

- Csirke, elugrunk boltba Rexivel, kell valami? - lépett az asztalhoz a szőke.

- Ja, hozzatok valami kaját, meg kólát - közölte a kívánságát.

- Remek, ugyanaz, mint Pulinak és Galambnak, nektek fiúk? - fordult felénk.

- Köszi de semmi - mondtuk egyszerre Onewal.

- Rendben - biccentett, majd elmentek, így öten maradtunk a teremben. Kyoungjae, Aron, Taemin, Jinki meg én. Még mindig nem értettem, hogy ezeknek a komoly embereknek, hogy a fenébe lehetett ilyen humoruk, hogy ilyen neveket adtak egymásnak?

- Fogadunk? - csapta meg a füleimet Taemin hangja. Mikor odapillantottam, akkor éppen kezet fogtak Aronnal. Mi fene, ezek járnak?

- Miben fogadtatok? - előzött meg Jinki.

- Majd kiderül - vigyorgott Kopó. Nem szerettem a titkolózást, mert csak mindig kíváncsibbá tett.

- Megnézem a másik kettőt - nyújtózott egyet Mr. Kwak, és választ sem várva hagyott ott minket. Túl sok bonyolult dolog volt körülöttük, ami számomra csak izgalmasabbá tette a velük töltött óráimat.

- És amúgy honnan szedtetek kurvát? - kérdeztem. Biztos Aron vagy Taemin csaja lehetett, így gondoltam, megérdeklődöm, hogy mi van.

- Egy régi barátom - válaszolt a nyomozó.

- És jól néz ki? - érdeklődött Onew.

- Maga Aphrodité gyermeke - nevetett fel Kyoungjae.

- Ne gúnyolódj, Galamb - rótta meg Taemin.

- Én csak őszinte voltam - védte magát Kyoungjae.

- Nem gondoltam, hogy egy ilyen nyomozó, mint te kurvázik, de akkor biztos szép lány lehet - elmélkedett mellettem Onew.

A másik kettő nem reagált, éppen nagyon el voltak foglalva magukkal, meg azzal, hogy Kopó kurvájával nem lehetett viccelni.

- Szerintem is szép lehet - biccentettem, hogy Jinki is kapjon választ, majd pakolgattam tovább. Elég unalmas volt ez a meló. Azt hittem, hogy a nyomozók mindig izgalmas bevetéseken vesznek részt. Ehelyett meg egymás vérét szívják unalmukban...

- Na, mit csinálnak a jómadarak? - törte meg a hosszú csendet Taemin, amikor Aron visszajött.

- Kookie olvas, nagyon tetszik neki. Yerim meg a kanapén alszik, kicsit sem mutatja ki, hogy mennyire unja a helyzetet - morgott Aron, és nem nagyon volt jó kedve.

- Megint mit művelt? Tegnap óta szívjátok egymás vérét - sóhajtott fel Taemin.

 - Nem tehetek róla, néha akkora marhaságot tud művelni, hogy ha tehetném, lecsapnám, bármennyire is imádom a hülye fejét - dörmögött, közben leült az asztalához. Nem tudom miért, de nem voltam biztos benne, hogy a gyerekről beszél.

- Aron hagyd rá, nehezen kezelhető, és biztos csak jót akar - nézett fel Jinki.

- Ismered a kissrácot? - pislogtam nagyokat.

- Nem - vágta rá azonnal. Ismételten kellemetlenül éreztem magam, de eddig azt hittem, hogy ez ilyen régi dolog volt, így alap, hogy sem én, sem Jinki nem értünk semmit... aha... Jinki nagyon is értette.

- Akkor? - fürkészően néztem a szemeibe, mert tudtam, hogy nem tud olyankor hazudni. Bár, lehet, hogy ezt is hazudta, mert sose jött zavarba.

- Minden kamasz egyforma - hallatszott a válasza. Oké, nekem valami nagyon sántított.

- Te rejtegetsz valamit, Jinki, de ismersz, kiderítem - mondtam ridegen.

- Ismerlek - motyogta, majd gyorsan visszatért az addigi elfoglaltságához.

- Amúgy ezek kész vannak - tettem le a sorba rendezett kupacot Kwak elé.

 - Köszönöm - húzta őket magához.

- Megjöttünk - lépett be az ajtón Szöszi és a másik. Először Elinak, majd Pulinak adta oda a kis szatyrot, utána Aronnak.

- Majd éhen haltam - vette is ki egyből a szendvicsét Aron.

- Ez meg a tietek - tett le elénk is egy- egy szatyrot.

- Nyertem - kiáltotta el magát Aron.

- Nem hiszem el – duzzogott a másik nyomozó, és odaadta a szatyorból a csokiját Aronnak.

- Key mindig vesz mindenkinek, mert bűntudata van, ha valaki nem eszik – magyarázta Amerika legjobbja. Érdeklődve pillantottam rá. Nem is értettem, hogy hogyan lehetett valaki ilyen jó nyomozó, mint ő. Érdeklődve a zacskómba pillantottam.

- Köszönjük, de igazán nem kellett volna – fordultam Key felé.

- Nem szeretem, ha valaki nem eszik, és ti már dél óta koplaltok, szóval neki lehet állni - nyomta oda Jinkinek is.

- Visszajöttünk - száguldozott be Kookie egyedül.

- Yerim? - kérdezte Aron.

- Hazament, fáradt volt - vont vállat, és leült Kyoungjae mellé.

- Amúgy, miért többes számban beszéltél? - kíváncsiskodtam megint.

- Skrizofén vagyok - mondta halál komoly arccal. Nagyokat pislogva figyeltem a gyereket. Nyomozó akart lenni, de skizofrén volt?

Természetesen körülöttem mindenki nevetett, így inkább nem szóltam semmit. Viszont az egész bagázs egyre gyanúsabb volt. Eleve nem is hasonlítottak egy munkahelyre, mert mindenki túl jóban volt mindenkivel. Inkább egy baráti társaság lehettek első ránézésre.

- Hülye vagy – sóhajtotta Aron.

- Igazából csak megszoktam Yerimet, és automatikusan hozzámondtam őt is – magyarázta a kisfiú.

- Te, Süti, neked amúgy nincs matekházid? – Aron azonnal elterelte a szót. Na, valamit biztosan titkoltak…

- De van, viszont nem veled csinálom meg, mert túlbonyolítod az egészet - szemtelenkedett a kölyök, kezében a táskájával. Annyira kívülállónak éreztem magam. Főleg, hogy a banda fele utált, a másik fele meg elviselt. Talán Taemin volt az egyetlen, aki kicsit is örült a jelenlétemnek, de az sem biztos.

- Akkor kivel csinálod? - vonta fel kérdően a szemöldökét Kwak.

- Hát a matek szellemével, ő legalább ésszerűen gondolkodik - felelt fejcsóválva - gyere, óh nagy matekszellem - emelte a magasba  táskáját, közben kifele sétált.

- Ez a gyerek egy idióta néha – Taemin vigyorogva nézett utána, majd felsóhajtott – Remélem, sose nő fel. Kell a csapatba egy ilyen kis lökött is.

- Van, ne aggódj. Megváltozni meg szerintem sosem fog – Aron megpaskolta a másik nyomozó vállát, majd olvasott tovább egy papírt. Gondolom, valami jelentés lehetett, de nem voltam ebben biztos. Ekkor jutott az eszembe valami. A Szöszi társa is szellemekkel foglalkozott! Lehet, hogy ő jobb volt, mint az, akit én kértem meg. Egyből odafordultam.

- Te is szellemekkel foglalkozol? – kérdeztem tőle. Egyébként nem tudom, hogy miért tegeztem őket. Ösztönösen jött, de nem szóltak érte, így nem is zavartattam magam.

- Ja... azokkal - bólogatott nagyon lassan. Érdekesen nézett ki a fura fejformájával, meg a kis dugó, izmos alkatával, de engem csak az érdekelt, hogy tud-e valamit kezdeni Jonginnel. Ha csak három percet is, de látnom kellett, hogy bocsánatot kérjek tőle.

- Meg tudod idézni? - csillantak fel kicsit a szemeim. Azt mondták ő az egyik legjobb a szakmában, ha neki nem sikerül, akkor senkinek sem.

- Mit? - pislogott értetlenül. Hát, lehet, hogy neki a "Jongin" szó az egyik fülén mindig bement, a másikon meg kijött, de a fene sem tudta.

- Kim Jongin szellemét - gyorsan mellé siettem. Egyszerűen túl izgatott lettem.

- Nem - vágta rá azonnal.

- De... miért nem? - ültem le a padlóra csalódottan - Senki sem tudja, mindenki azt mondja nem találják a szellemvilágban. De ha nincs ott, akkor hol van? - fontam össze a kezem a térdeim előtt. Tényleg zavart a dolog, nekem nagyon hiányzott. Lehet, hogy nem hiszik el nekem, pedig így van.

- Általában, ha nem tudunk megidézni egy szellemet, annak két oka van. Vagy a Purgatóriumban ég, ahonnan nem engedik ki, hiszen annak nincs ura. Na, mármost, a Purgatórium az általában a Föld, vagyis, a lelke lenn ragadt, és nem csatlakozhatott. Persze, ennek nem sok értelme van, hiszen minden vallás mást mond, de ennek ellenére vannak olyan szellemek, akik a Földön rekedtek. Velük nem lehet felvenni a kapcsolatot, mert önkívületi állapotba kerülnek, kivéve, ha a haláluk után képesek csatlakozni egy, vagy több emberhez, akik között kommunikáció zajlik. Abban az esetben felveszik a kapcsolatot, de ez rettentően ritka, ugyanis ezt csak az olyanok tudják, mint én. Az elhalálozás után nagyjából két órád van csatlakozni egy emberhez, aki gondodat viselheti. Abban az esetben nem őrülsz bele a tudatba, hogy meghaltál. Így a te Jongin barátod vagy önkívületi állapotban van, vagy felszedett egy embert, aki elvitte egy szellemészhez, aki megidézte őt, és a saját testéhez kapcsolta. Azonban ez elég valószínűtlen, mert akkor a szellem akadályozná más szellemek megjelenését annál a szellemésznél, így a szellemek mind agresszívak lennének. Így az elsőre tippelek. Kielégítő választ adtam?

- Ti ezt nem értitek, meg kell találnom őt - emeltem feljebb a hangom, mert csak ők is gúnyt űztek belőlem. Senki sem volt képes elhinni, hogy Kai halála óta mennyit változtam. Nem akartam semmi rosszat, csak, hogy megbocsájtsa a szemétkedésemet. Olyan nehéz volt csak egy kicsit is hinni nekem?

- Hé, nyugodj le. Ha lehetetlen, akkor lehetetlen. Ne hisztizz már úgy, mint egy óvodás! – fújtatott a szőke srác. Oké, lehet, hogy igaza volt, de nekem akkor is beszélnem kellett Jonginnel.

- Most azért vagy itt, hogy vezekelj. De ne feledd, hogy akkor váglak ki, amikor csak akarlak – Aron szúrós szemei ismét összetalálkoztak az én tekintetemmel. Leültem a helyemre, és néztem magam elé.

- Én csak… sajnálom, hogy meghalt – sütöttem le a szemeimet.

- Figyelj, mi is sajnáljuk. Biztos jó srác volt, meg remek barát, de nem tudunk mit csinálni. Már próbáltuk megidézni, nem lehet - váltott kicsit nyugodtabb hangnemre Aron, és megveregette a vállam.

- Az - motyogtam csak ennyit.

 - Menjetek haza pihenni, mára elég lesz ennyi, hat óra is elmúlt - mondta még mindig kedvesen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni, azok után amilyen előtte volt.

- Rendben - álltunk fel, és már menni készültünk, amikor megcsörrent a telefon, és mind egy emberként ugrott oda. Ezt meg kellett várni, mert fontosnak tűnt.