5. Megyünk Egyiptomba!

 

Kai

Ez a nap szörnyű volt. Sehun egész nap itt legyeskedett, így titokban kellett tartanom magam, bár egyszer így is megszólaltam. Mindenesetre cuki volt a gyerekektől, hogy lefoglaltak, az meg különösképp, hogy meg is védtek Sehun gyanakvásától és látványától. A matematika az viszonylag könnyen ment, Kyoungjaenek meg majd gratulálok. Aztán végre eljött az a pillanat, hogy Sehun elindult haza. Megkönnyebbülten készültem fel arra, hogy hamarosan átváltozhatok láthatóvá, de ekkor megszólalt az a retkes telefon. Csirkepapi, Puli Minisüti, Kulcs és Rexi szinte egyszerre ugrottak oda, sőt, Galamb is felállt a helyéről. Az az ütődött Áruló pedig megállt Onew mellett az ajtóban, és érdeklődve várták, hogy mi van.

- Halló? Dél-koreai profi magánnyomozó iroda. Itt Kwak Aron beszél, az Amerikai Egyesült Államokból kihelyezett magas rangú nyomozótiszt. Miben segíthetek? – természetesen Csirke vette fel a telefont, valahogy ő lett a leggyorsabb.

- Igen... igen persze megértem... rendben, akkor majd ott találkozunk... igen, a csütörtök megfelel... viszlát - tette le a kagylót, és nem foglalkozva a sok rá akaszkodó szempárral, leült és ivott a kólájából.

- Az istenért mond már - szólalt meg a bagázs egyszerre.

- Csak annyit tudok, hogy egy nagyon fontos ügy miatt hívták a csapatot Egyiptomba. Csütörtök délutánra várnak minket a reptéren, az ügyről semmit sem tudok - mondta tárgyilagosan.

- Azta... Egyiptomba megyek - lelkesedett be Sütike

- Ti is jöttök, ezzel letudod a vezekelésedet, Sehun - nézett a gyökér felé, aki csak csendben bólintott. Kicsit megviselt, amit az előbb beszélt rólam, de ennek ellenére is utáltam.

- Rendben - biccentett Sehun.

- A pasas megadta a nevét, hogy lássuk, nem akar minket csapdába csalni. Ennek a fazonnak holnap utánanézek. Fő a biztonság. És akkor jön Key, Jonghyun, Kyoungjae, Süti, Taemin, Sehun, Jinki meg Jong...hyun... esetleg Yerim.

- Nem hiszem, hogy akarna jönni. Meg nem is engedik szerintem - sóhajtotta Jungkook. Viszont valakit kihagytak... és ennek nem örültem.

- Meg a kurvánk - jelentettem ki határozottan Rexi mellől, mire Sehun odakapta a fejét.

- Nem, ő nem jön - pillantott rám Aron, de nagyon jól tudtam, hogy nem csak emiatt nézett rám úgy, mintha meg akarna gyilkolni.

- Jól vagy haver? - lökte meg Onew Répát. Igen, az ő becses neve Répa lesz, mivel Sehun egy gyökér, a répa is egy gyökér tehát testvérek. Szép levezetés lett belőle.

- Esküszöm, hogy már másodjára hallom Kai hangját - beszélt maga elé.

- Tényleg pihenj ma, kicsit hülyeségeket beszélsz.

- Azt mondta, hogy ,, Meg a kurvánk" - idézte vissza a mondatomat.

- Azt a kissrác mondta. Gyere. Holnap beszélünk, sziasztok - köszönt el Onew, átkarolva Sehunrépa vállát.

- Sziasztok - köszöntek a csapattagok is.

- Várd meg, míg az utcán lesznek - szólt rám Papi, aki tegnap óta még mindig pipa volt rám... pipa Papi volt.

Izgatottan figyeltem, hogy hol tartottak, és amikor megláttam Jinki feje búbját előbukkanni, láthatóvá váltam.

- Nem lehetne elküldeni a postára? – kérdeztem egyből – Így nem tudok meg se mukkanni. Vagy Sehun helyett vihetnénk Minhot.

- Jongin, Minho nem jön velünk – sóhajtotta Puli, mintha Colos meghalt volna, és ezt most vezetné fel a kisgyereküknek.

- De. Ő is a csapat tagja. Lehet, hogy akar jönni – jelentettem ki. Úgy éreztem, hogy Aron majd csak később öl meg, mert most fontosabb, hogy megszerezzük Colost – ha ő nem jön, akkor én itt leülök, és akkor Aron sem fog menni, vagy szertefoszlok.

- Jongin, ez nem vicces. Szerintem Minho nem bírja látni Taemint. Ezt meg kell értened – sóhajtotta Csirke.

- Majd kiderül, hívd fel és hagyj beszélni - parancsoltam rá.

- Kishaver,ne parancsolgass mert...

- Nem tudsz tenni semmit, szellem vagyok, hívd - szóltam rá újból, mire végre elővette a telefonját, és hívni kezdte Colost. Végül a harmincadik csörgésre fel is vette a telefont.

- Halló, mi a helyzet, Aron? - jött a kedvenc kurvánk hangja a telefonból.

- Van egy meló, és...

- Nem megyek, nem érdekel, tudod jól - vágott közbe a felénél.

- Na, ide figyelj Choi Minho Colos - beszéltem a telefonba.

- Kai, de jó hallani a hangod - nevetett a szokásos módon.

- Ne röhögj, csütörtök hajnalra itt leszel egy bőrönddel, és jössz velünk Egyiptomba, különben az összes kuncsaftod elijesztem tőled, és csóró leszel - kiabáltam mérgesen, esélyt sem adva, hogy megszólaljon. Ezek után volt egy kis csend a telefon másik oldalán. Szerintem a legmegfelelőbb szavakat kereste a mondandójához.

- Jongin, ezt nem lehet – sóhajtott sajnálkozóan.

- Igazán? Miért nem?

- Mert… Taemin meg én csúnyán összevesztünk, és szerintem az a legjobb, ha nem is látjuk egymást. Ez az egyik. A másik meg az, hogy Daeguban vagyok – jött a higgadt válasza. Elképedtem. Mi a francot keresett Daeguban?

- Leszarom, hogy hol vagy, meg kivel nem akarsz találkozni, világos? Ha életben akarsz maradni, akkor a legrosszabb esetben is csütörtök délután kettőre legyél az egyiptomi reptéren, mert ha nem, megkereslek - fenyegettem meg, és valóban őszintén mondtam neki mindent.

- Kai, kérlek...

- Szükségünk van rád, mindenkinek - dobtam be az utolsó lapot is, és hangsúlyoztam a mindenkit.

A szemem sarkából láttam, hogy Taemin megint könnyezni kezdett. Kibum azonnal segített neki, így ismételten koncentrálhattam Minhora, aki felsóhajtott.

- Rendben, de nem megyek egyedül. Ha megyek, akkor is viszek magammal egy embert, rendben? – alkudozott. Kíváncsian néztem körbe, hogy közösen dönthessünk e felől.

Legfőképpen Taemin válaszát vártam.

- Csaj? - kérdeztem közben.

- Az - adott tömör választ. Puli egy ideig tétovázott, de beadta a derekát. Ha ugyanarra gondolt, mint én, akkor nem lesz gond.

- Nincs akadálya, szóval jössz? - tettem fel újból a kérdést, de már tudtam a választ. Choi Minho, bár egy csitrivel, de visszatér egy kis időre. Össze kell boronálnom őket Taeminnel, hogy megint szent legyen a béke.

- Igen. Csütörtökön ott leszünk. Sziasztok - hallottam a hangján, hogy boldog lett, majd kinyomta a telefont.

- Tudtam, hogy becsajozott - bőgte Puli. Szegényem.

- Nem biztos, hogy becsajozott, csak be akar csajozni, és a kettő nem ugyanaz - mondtam bölcsen, bár fogalmam sem volt, mi van igazából. Csak bíztatnom kellett Pulit, hogy minden rendben lesz. Talán ha újra sok időt töltenek együtt, akkor ráébrednek, hogy mennyire szeretik egymást.

- Remélem, igazad lesz - hüppögött egy kicsit, de gyorsan abba is hagyta.

- Ami téged illet, Jongin - kezdett bele Aron összefont karokkal. Na, kezdődik a nagybeszéd.

- Ne már! - nyávogtam - Most amúgy is én haragszom rád, hogy felvetted Répát.

- Miféle Répát? - vonta fel a szemöldökét Rexi. Hát, ez a becenév elég hamar kiderült.

- Sehun - mondtam - ő egy gyökér. Mint a répa.

- Te egy állat vagy - röhögtek fel a többiek.

- Az biztos, de akkor sem én vagyok a hibás. Te jelentél meg, mint egy hülye, szóval köszönd magadnak. Sehun előtt meg egy szót se szólj - mondta kicsit megenyhülve. Nem tehetett róla, rám egyszerűen lehetetlen volt haragudni..

Hiába akart, még neki sem ment.

- Nos, nemsokára végzünk mi is. Szerintem mehetünk hamarosan haza.

- Én holnapra várok egy kuncsaftot, aztán meg pakolni kell. Keynek az amúgy is egy év - darálta Jonghyun.

- Még jó, hogy nekem ilyen problémám nincs - örvendeztem magamban. Ha most nem szellem lettem volna, akkor nekem is kellett volna a két nap, hogy bepakoljak. Régebben is, ahányszor mentünk valahova, csak háromszor pakoltam át a bőröndöm, hogy az legyen benne, amit akarok. A végeredmény pedig... szimplán két nagy bőrönd lett, meg egy utazótáska.

 - Szerencsére nekem sem egy nagy dolog, csak azt viszem, ami igazán fontos,a többit legrosszabb esetben megveszem ott, ahol vagyok - csatlakozott Aron is a beszélgetés ezen részéhez.

- Jól van, Mr. Kwak Multimilliomos Csirke Aron, ezt azért nem mindenki engedheti meg magának - forgatta a vörös szemeit Puli.

- Ugyanannyi pénzt kapsz, mint én... azokat Csodaországba varázsolod?

- Nem, félreteszem későbbre. Amúgy... szerintetek tényleg eljön? - gyorsan témát váltott.

- Kainak ígérte meg, szóval biztos - biccentett Kyoungjae.

- Igaz, amit neki ígér, az szent - gondolkodott el egy kicsit. Na ja, egyszer sem vágott még át, és remélem nem most fogja elkezdeni, mert akkor nem éri meg a másnapot.

 - Nagyon megszerette Jongint, ahogy mi mind, képtelenség rá sokáig haragudni - vigyorgott Csirkepapi.

- Édesek vagytok - hatódtam meg egy kicsit - én is szeretlek titeket - mondtam a végén.

- Akkor jó, de most menjünk haza. Sok dolog van még otthon is, meg holnap is, aztán utána indulás Egyiptomba - húzta a kabátját Key. Néha olyan volt, mint az anyánk, de ezzel semmi probléma nem volt.

- Igazad van, indulás - állt fel Aron is az asztalától.

Kész csoda, hogy el tudott szakadni az íróasztaltól.

- Jongin, mi még beugrunk a rendőrségre Pulival, és megnézzük, hogy ki ez a pasas. Ott talán adhatnak információkat. Csak avégett, nehogy valami elvetemült legyen, aki meg akar minket ölni. Jungkook? Hazavigyünk?

- Igen - a kicsi már teljesen el volt készülve, és olyan izgatottan állt az ajtóban, mint egy ötéves, aki csokit kap.

- Ja, gratulálok, Kyoungjae a vizsgádhoz - vigyorogtam.

- Kössz, de nagyon egyszerű volt - legyintett Eli - neked is ment volna - fordult vissza az ajtóban.

- Héj, én is benne voltam az első ötben, ezt ne felejtsd el - emlékeztettem a tanulók rangsorára, ahol ő a második, én meg a negyedik helyet töltöttem be. Szerettem tanulni, de a törvényekkel néha meggyűlt a bajom.

- Tudom, és ez már így is marad, Jongin - intett, és a vállára dobva a kabátját elment.

A többiekkel nemsokára mi is csatlakoztunk. Jonghyun és Key haza indultak, Az Aron-Taemin párossal meg elmentünk a rendőrségre, ahol leadtuk Jungkookot az apukájának. Ezek után elmentünk a fickó adatait lekérni.

- Semmi gáz nincs a pasassal, tiszta mint a ma született bárány - könnyebbült meg Taemin, amikor kijöttünk az épületből.

- Aha, csak az a rohadt Egyiptomi titoktartási szarja ne lenne. Utálom az olyan munkát, amiről fikarsznyit sem tudok - háborgott Aron.

- Nyugi, Papi, ne legyél pipa - veregettem meg a vállát. Aron csak elmosolyodott. Igazat adott nekem, ez látszott rajta.

- Igaz. Gyertek, menjünk haza - biccentett mosolyogva. Boldogan huppantam be hátra, és terültem ott végig, mint mindig. Puli csendben ücsörgött az anyósülésen, Aron meg vezetni kezdett. Már hozzászokott ahhoz, hogy nem hallgathatott zenét, de néha adtam neki egy kevés időt. Egyébként nem értettem, hogy filmet hogyan tudtunk nézni, hiszen abban is volt hang, de nem foglalkoztam vele. Szerintem, ha közel ültem volna oda, akkor azt is megzavartam volna.

- Csak halkan, nehogy felébresszük a többieket - suttogta Aron, és még az ajtót is csendesen nyitotta ki.

- Lám lám, az elveszett báránykák. Lassan éjfél, merre jártatok? - kapcsolta fel a lámpát Kulcs.

- Kicsit elhúzódott a nyomozás a srác után - vágta rá egyből Taemin.

- Vacsorázni voltunk - hunytam be a szemem, és vártam, hogy elkezdjen kiabálni.

- Hol? - Key szemei azonnal elkerekedtek. Na, ez az...

- Találtunk egy tex-mex éttermet. Aztán Aron nem bírta ki, és odamentünk enni. Én sertés-fajitát ettem, cheddar-levest és nutellás palacsintát, Csirke pedig Texas-hamburgert, szintén cheddar levest, és valami mexikói édességet. Meg elfeleztünk egy adag taco-t, mivel kettő nagyot adtak - magyarázta Taemin még mindig mámorban úszva. Az az étterem csodálatos volt, ezt alá kellett írnom, de azért a szemem kopogott azokért a falatokért.

- Jongint meg elfelejtettétek, mi? - sóhajtotta unottan Kibum.

- Nem, ő megértette a problémánk, mert korgott a gyomrunk- mentegetőzött Aron is.

- Az lehet, de szerintetek mért nem járunk ilyen helyekre? Pont azért, hogy ne essen ki a szeme a helyéről. És most nyomás lefeküdni - mutatott parancsolás közben az emelet felé. Kis beszari bagázs.

Természetesen mindenki sprintelt is az emeletre, Keyvel a nyomukban, így egyedül maradtam a bekapcsolt tévével. Mélyet sóhajtva lehuppantam a kanapéra, és nézni kezdtem. Sikeresen be lett kapcsolva az egyetlen szappanopera csatorna... dejó...

Huan Pablotól kezdve Koncsitáig volt minden az este folyamán, én meg már a hányinger közepén voltam a sok nyálas csöpögéstől. Egyszerűen annyira eltúlozzák a filmeket, hogy a hetven részből én csak húszat adnék le, mert unnám. Nem értettem a sok nőt meg embert, akik képesek voltak ezeket a bugyuta marhaságokat nézni a televízióban.

Alig vártam már, hogy kora reggel legyen, és Kibum lejöjjön. Egy idő után beleuntam, és felmentem megnézni a csapatot. Aron mélyen aludt, az ölében Jojo pihent, Jongkey egymást átkarolva szuszogott, Taemin össze volt kuporodva, mert lerúgta a takarót. A nyuszi meg halálra volt tőlem rémülve. Elvégre menekülő állat volt, én meg láthatatlan. Így érzett, de nem tudta, hogy hol voltam. Amikor meg látható lettem, elbújt az odújában.

Csalódottan mentem vissza a nappaliba, hogy senki nem ébredt még fel, és egyedül kell lennem.

- Mi a helyzet? - jött a kérdés a konyha felől.

- Te... hogy kerülsz ide reggel hatkor? - néztem meglepetten Elira, aki a reggeli elkészítésének állt neki.

- Key kért meg este, hogy jöjjek át, mert ő szeretne aludni, én meg amúgy is korán kelő vagyok - válaszolt háttal nekem.

Meglepetten pislogtam rá. Nagyon rendes volt tőle, hogy átjött, és annak ellenére, hogy az elején nagyon nem kedvelt minket, mostanra azért barátok lettünk.

- Holnap jössz te is, ugye? - pislogtam rá nagy szemekkel. Azt hiszem, Aron foglalt neki is jegyet, meg Süti szüleivel is biztosan beszélt telefonon.

- Természetesen. Ki nem hagynék még egy kalandot. Meg jön Minho is, és hiányzik a hülye feje. Néha egészen normális - biccentett.

- Én szeretem, annak ellenére, hogy mekkora marhaságokat tud csinálni néha. És ha beledöglök is, de összehozom őket újra - próbáltam mérgesen az asztalra csapni, de hát ugye bár nem sikerült.

- Benne vagyok, mert ha még egy hétig egy vizes felmosórongyot kell néznem, akkor csatlakozom hozzád szellemként - sóhajtotta unottan, én meg röhögtem Puli új nevén.

- Igaz - nevettem fel.

- Aztán a fene se tudja. Lehet, hogy ez a csaj, vagy pasi mindig is itt volt neki, Taemin mellett is. Az is lehet, hogy komoly. Nem tudhatod, hogy ki is ez a csaj. Mindenesetre azért remélem, nem olyan sötét, mint Yuri volt, vagy, mint Yeri. Anyám, az a csaj néha nagyon szőke - sóhajtotta a végén, majd nekiállt palacsintát sütni.

- Majd besötétedik... remélem. - húztam fintorra a szám - Tudod, ha nem szellem lennék, már könyörögnék egyért - mutattam a serpenyő felé.

- Ha nem szellem lennél, akkor még mindig csak annyit beszélnénk, mint régen - emlékeztetett, hogy mi is volt akkor.

- Van benne valami, ehelyett együtt utazunk Egyiptombaaa - hangosodtam fel a végére.

- Az biztos - biccentett mosolyogva. Legalábbis szerintem mosoly akart lenni az az ábrázat.

- Sziasztok - Taemin lerobogott a lépcsőn, kezében egy kis zsák nyuszibogyóval, amit gyorsan kis is dobott a kukába.

- Szia - köszöntünk mi ketten is.

- Hogy aludtál? - kérdeztem.

- Jól - válaszolt, és kiemelt egy palacsintát - miért nem Key főz?

- Mert aludni akart. De hidd el, az enyém is ehető.

- Soha nem mondtam, hogy nem az - harapott bele - és ez nagyon finom - motyogta teli szájjal.

- Tudom - fordult vissza a tűzhelyhez Galamb.

- Semmit sem változtál - rázta a fejét Puli, és leült a helyére.

- Bepakoltál már? - kérdeztem, bár a válaszban is biztos voltam.

- Majd ma fogok, mert...

- Tegnap lusta voltam - fejezte be helyette Eli.

- Pontosan - biccentett Puli.

- Én már bepakoltam. Van nálam két bőrönd, meg egy kézipoggyász, tele ruhákkal. Volt már olyan, hogy elkeveredtek a holmijaim, és csak két nap után kaptam meg - Kyoungjae az ajtóban lévő bőröndökre mutatott - szerintem hosszabb lesz ez a nyomozás, mint egy hét, így felkészültem.

- Haza sem mész ma? - néztem rá csodálkozva, ugyanis mostanában nem nagyon aludt nálunk.

- Nem. Reggel korán indulunk, és nem szeretnék még korábban kelni, hogy ide is érjek - magyarázott, és igaza is volt. Látszott, hogy nem hülye gyerek.

- Hány kocsival megyünk? - csatlakozott Taemin is a beszélgetéshez.

- Jongkey az egyikkel, Aron megy velem és Jonginnel, te meg Sütivel - sorolta Eli az autó beosztást.

- Remek - biccentett egyetértően.

- Nem azért, de Tae az egyetlen, akinek kétszemélyes kocsija van. A többi az négy-ötfős. Nem lenne egyszerűbb, ha heten mennénk két autóval? Az pénzben kevesebb - Aron vigyorogva szökkent le a lépcsőről. Biztos nagyon várta már Egyiptomot.

- És az állatokkal mi lesz? - pislogott Puli.

- Yerim elvállalta. Ma írt egy SMS-t, hogy vigyáz Jojora és Conanra.

- Nem, mivel Jonghyunék annyi cuccot pakolnak be, hogy más nem fér oda, Nálad is maximum hátom ember férne el, szóval mindenképpen kell a három autó - számolta át újra Galamb, és Aron hiába vitázott volna vele, akkor is alulmaradt volna.

- Ha te mondod - vont vállat Csirke, majd inkább nekiállt enni.

- Te már bepakoltál? - kérdezte Kyoungjae felé fordulva.

- Elkezdtem. A cuccok már megvannak, már csak egy bőröndöt kell választani, amibe ez befér. Amúgy... Jongin nem hoz cuccokat, az meg olyan, mintha Jongkey bőröndjeit hozzá tennénk, tehát, ugyanott vagyunk. Fejenként nagyjából három bőrönd. Sőt, kettő, meg egy poggyász.

- Key tegnap osztotta ki a pasiját, hogy vagy három bőrönd, vagy marad itthon - röhögött Taemin. Na, ezen sem lepődtem meg, mivel Key alapjáraton itthon háromszor öltözik át.

- Jonghyun csak egyet hoz, szóval az is kettő akkor, na majd alakul - legyintett Aron, ezzel végleg feladva a témát.

- Hogy lehet ennyi ruhát vinni magaddal? Nekem három napra elég egy póló, meg egy nadrág - sóhajtotta Puli. Nos, amilyen rumli volt otthon nála, ezen valahogy meg sem lepődtem.

- Gondolom, Key nem akarja, hogy Jonghyun igénytelennek tartsa. Meg alapból nagyom tisztaságmániás - vont vállat Kyoungjae, majd letette az asztalra a reggeli levest is.

- Meg azért a napi egy póló sem árt, hiszen meleg lesz, izzadunk és az büdi, szóval azért hat nem árt belőle - forgatta a szemeit Csirke.

- Min veszekedtek? - ásítozott Key a lépcsőn.

- Csak a csomagokról beszéltünk, meg arról, hogy két vagy három autó - ismertettem vele a kora reggeli témáinkról.

- Három autó, ezen felesleges agyalnotok, és a csomag se foglalkoztasson - zárta le a témát.

- Ja, csak a három autó az parkolásilag rohadtul sokba kerül. Tudom, hogy ti nem nagyon repültetek még, de a reptéren iszonyatosan drága a parkolás.

- Ennyi erővel mehetnénk taxival is - borzongott meg Kibum.

- Árban még olcsóbban is jönnénk ki - húzta ki magát büszkén Aron - és ne felejtsük el, hogy Sehunt és Jinkit is meg kell valahogy keresni. Ők nagyon negatívban jönnek ki, ha nem buszoznak, vonatoznak, vagy taxiznak. Mivel a gyakornokaink, ezért harminc százalékot mi fizetünk, ha igénylik. És biztos igénylik.

- Az is lehet, hogy Minho idejön azzal a nővel, vagy férfival. Akkor őket is kell vinni - válaszolt Kibum.

- Minho gazdag. Ő a legkevesebb. A csajért meg nem vállalok felelősséget - Puli elvett egy újabb palacsintát. Nekem már kezdett tőlük fájni a fejem.

- Minho nem velünk jön, majd csak Egyiptomban a reptéren találkozunk velük - morogtam hangosan, mert úgy néz ki, senki sem figyelt a tegnapi beszélgetésre.

- Remek - kezdett el puffogni a felmosó.

- Ne kezdd megint - szólt rá Eli egy pillanat alatt, amiért hálás voltam. Áldottam az eget, hogy nekem szerelmi bánatom nem nagyon lesz.

- Mit? - pislogott Taemin, mire Kyoungjae elváltoztatott hangon nyávogni kezdett:

- Jaj, Minho. Úgy szeretem, de olyan hülye. Szerelmes vagyok belé, de egy kurva.

- Kurvából lesz a legjobb feleség - figyelmeztette Taemin Galambot, aki csak legyintett.

- Az azért van, hogy a mai lányoknak is legyen valakijük.

- Ez nem volt valami kedves - morrantam fel én is.

- Te meg maradj ki belőle, hány lány is fordult meg az ágyadban csak az egyetem alatt? Gondolom nem egy - csitított el Eli.

- Na, az én magánéletem ebből hagyjuk ki, oksika? - háborodtam fel én is.

- Te kezdted, ha nem kurvákkal bújtál ágyba, akkor azt csináltál belőlük, mert dobtad őket - emlékeztetett a már régen történtekre.

- Jó, ez igaz - sóhajtottam reménytelenül.

- Elinak igaza van. Ne viselkedj így. Szakítottatok, oké, szereted, oké. De felnőtt vagy, ezt illene tudni kezelni - mondta Aron összegezve Kyoungjae cselekedeteit. Puli lesütötte a szemeit.

- Meg az is lehet, hogy ez a csaj feleolyan szép sincs, mint te, és csak azért van vele Minho, hogy idegeljen - Key megsimogatta Puli hátát.

- Remélem igazad lesz, mert ha csak szarabbul fogom érezni magam, csatlakozom Jonginhez, és megölöm, amiért elhívta - nézett rám bosszúsan.

- De jó nekem, ma már te vagy a második, aki csatlakozni akar, pedig alig egy órája vagytok ébren - vigyorogtam gúnyosan.

- Miért, tök jó neked. Semmi bajod nem lehet, amíg Aronnal vagy. Persze rossz is van a szellemségben, de azért nem annyira sok - próbálta rendezni a dolgokat Key, de valahogy ő sem volt formában teljesen.

- Annyira azért nem jó - ráztam meg a fejem - nem ehetek, nem ihatok, nem tudok berúgni, nem tudok aludni, a filmek már uncsik, és azért mégsem tehetem azt, hogy felpattanok, és útra kelek. Meg azért gondolj bele, hogy egy idő után lehet, hogy Csirkepapi is megun. Nem azért, mert unalmas leszek, mert az lehetetlen, de például ha lesz családja, nem hiszem, hogy mindenkinek fog majd mutogatni engem. Szóval nem, nem olyan jó szellemnek lenni.

- De ezen ne aggódjunk most, mert cuccolunk Egyiptomba - vágott közbe Jonghyun, aki egy madárfészekhez hasonló frizurával jött le reggelizni. Viccesen nézett ki, de hát otthon volt, minek foglalkozott volna vele. A többiek is mutatkoztak már ilyen hajkoronával, semmi meglepő nem volt már benne.

- Igazad van. Reggeli után menjünk be az irodákba, és jelezzük, hogy egy fontos ügy miatt pár napig, vagy maximum két hétig nem leszünk. Aztán csomagoljunk össze, hogy reggel ötre indulásra készen álljunk - osztotta ki a parancsokat Aron. Végülis, az iroda megalapításának hetven százalékát ő fizette, ìgy ő a tulajdonos és a főnök is. Jó ötlet volt tőle, hogy nem ment már vissza Amerikába.

Mondjuk, akkor most talán Jonghyunhoz lennék kötve. Esetleg Taeminhez, de lehet, hogy már nem is tartanák a kapcsolatot.

- Előbb egyél. Szegény Eli nem feleslegesen dolgozott… - Kibum olyan volt, mint egy háziasszony, egyből leültette Jonghyunt az asztalhoz enni.

- Nyugi Cica, ismerhetnél, hogy üres hassal meg sem moccanok- nyomott puszit Kulcs arcára, és kapásból elvett három méretes palacsintát.

- Látom - csóválta a fejét Kibum.

- Gondolom, Jinki és Gyökér ma is jönnek - pillantott fel Galamb.

- Igen, megbeszéljük velük is a dolgokat, és legnagyobb részben Taeminnel lesz, hogy Jongin ne bukjon le - mondta Aron.

- Jaj, de jó nekem – sóhajtotta Puli, majd összerakta a tányérját Aronéval, aki szintén befejezte.

- Te akartad őt a csapatba – vontunk vállat Papival, mire Taemin csak felmordult. Nos, tényleg elég lusta típus volt ahhoz, hogy ilyeneket csináljon, mint Répa meg Jinki eligazítása. Tényleg, Onew még nem is kapott becenevet…

De talán nem is kell neki. Ott van az Onew, az megfelel. Vagy talán később lesz valami olyan, ami miatt becenevet adhatok neki. Végül is nekem sincs semmi, a csapat legtöbbször a nevem szólít, néha Kainak, nagyon ritkán, ha mérgesek szellemnek, de ennyi. Onew lesz a második, akinek nem lesz beceneve, mi leszünk az Anonymus társak, vagy valami hasonlóak.

Vagy, lehetne Anonymus, és már az is egy becenév. Normális esetben biztos, hogy Csirkének nevezném el, de akkor Aron megsértődne, és azt nem akartam.

- Akkor mehetünk pakolni - pattant fel hirtelen Key, és már fel is sprintelt. Úgy száguldott, mint a villám.

-  Ő nem jön az irodába? - pislogtam Jonghyunra.

- De, csak szerintem az a rész nem jutott el az agyáig, mindjárt hozom - vakarta a tarkóját, majd elindult az emeletre.

- Akkor nem pakolok? - hallottuk Kulcs szomorú nyafogását.

- Utána, most gyere - ment Jonghyun válasza is, majd jöttek lefelé.

- Hát ez gyorsan ment - ismerte be Kyoungjae.

- Tudja, hogy ha nyafog, nincs csomagolás - vont büszkén vállat Rexi.

4. Felvettek!

 

Sehun

Nagyot ásítva léptem be az épületbe. A diákok szokásosan siettek az órákra. Megvakartam a szemeimet.

- Jó reggelt – köszönt Baekhyun, és egy nagyot vágott a hátamra. Azonnal eltorzult a képem.

- Szia.

- Na, sikerült elintézned a dolgodat Onewval? - kérdezte vigyorogva.

- Részben igen - adtam választ a kérdésére, bár nem szívesen.

- Délután megyünk pizzázni a srácokkal, jössz? - nézett rám, de biztos voltam benne, hogy nagyon is jól tudta a válaszom. Az utóbbi időben mindig kimaradtam ezekből az összejövetelekből, mert nem volt kedvem a társaságukban lenni. Elegem volt a folytonos jópofizásokból, amit köztük kellett csinálnom.

- Kihagyom bocsi, dolgom van délután - bújtam ki ismét alóla, amit csak egy fintoros szemforgatással nyugtázott.

- Kezdem úgy érezni, hogy kerülsz minket. Hol van az a jó fej Sehun, akit mindnyájan ismertünk, és szerettünk? - kérdezte. Hogy hol volt? Kinyírtátok, mert Jongin miatt bűntudata volt... - Amúgy nem azért, de láttam ma Onewt, és tiszta sápadt volt. Úgy nézett ki, mintha szellemet látott volna. Megidéztétek Kait, vagy mi? - röhögött fel. Ekkor éreztem úgy, hogy fel fogok robbanni, és kiadni magamból mindent. Nem tudtam, hogy mi lehetett Onewval, de ez nagyon nem volt vicces.

- De humoros vagy - forgattam a szemeimet. Baekhyun lassan abba is hagyta a nevetést.

- Figyelj, Sehunkám - kezeit a vállamra tette, és a szemeimbe nézett - a halott most már legyen holt. Ne zaklasd már Jongint mindig. Hadd legyen ott, ahol van. Oké, biztos örül a társaságodnak, de kinyiffant.

Kinyiffant. Ez a szó úgy hasított az elmémbe, mint egy kés. Baekhyun még annyira sem tisztelte Kai emlékét, hogy normálisan beszéljen róla. Nem értettem, hogyan lehetett ennyire érzéketlen paraszt. Nem azt mondom, hogy én tökéletes vagyok, de azért szorult belém némi jómodor.

- Ne beszélj így róla, Baekhyun - sziszegtem mérgesen a képébe.

- Sehun, te annyira nyomorék vagy - fordított hátat ciccegve, de én elkaptam a vállát. Ha már lúd, legyen kövér.

Szó szerint visszarántottam őt.

- Haver, mi a szart csinálsz? - kérdezte döbbenten, de most nem hatott az, hogy havernak hívott. Most semmi nem hatott. Ideges voltam. Nagyon is.

- Komolyan, Baekhyun? Neked semmi nem szent?! Elméletben a legjobb barátja voltál! - kiáltottam. Az arca lesápadt. Mindig is higgadt voltam, de most... most nem.

- Jaj, Sehun. Te tudod a legjobban, hogy egy bunkó paraszt volt. Mindenkit kigúnyolt, kiröhögött - forgatta a szemeit, mire végleg elöntött a pulykaméreg. Már éppen emeltem az öklömet, hogy behúzzak neki, de valaki lefogott.

- Na de Sehun, egy magánnyomozói iroda ügyvédje nem csinál ilyet - nyomta le a kezem Kyoungjae a testem mellé.

- De nem hallottad, hogy mit hazudozik Kairól? - pislogtam rá döbbenten, aztán eljutott az agyamig, amit mondott. - Ez most azt jelenti...?

- Igen, suli után gyere velem, Aron üzeni - vágott bele a szavamba - Ja, és ne itt verd péppé, hanem kevésbé nyilvános helyen. Drukkolok - fordult meg, és otthagyott.

- Na jó, te mióta haverkodsz ezzel a benga állattal? - kérdezte Baekhyun - És mi az, hogy verj péppé?!

- Dugulj már el egy kicsit - forgattam a szemeimet, de természetesen Baekhyun nem dugult el. Idegesen morgott, és faggatózott tovább.

- Miféle magánnyomozói iroda? - kérdezte.

- Gyakorlatozom - ezek után én is leléceltem. Igazából most madarat lehetett volna velem fogatni. Nagyon örültem, hogy Mr. Kwak Aron és Kopó beleegyeztek abba, hogy ott gyakorlatozhassak. Komolyan, most nagyon feldobott a hír.

Még Bacon sem érdekelt, de ez nem azt jelentette, hogy nem fogok a beleiből masnit kötni a fejére. Csakis Kyoungjaenek köszönheti, hogy egydarabban maradtak a szervei és a testrészei.

Mikor bementem a terembe a kis tapló sugdolózni kezdett, fe nem igazán vettem őt figyelembe. Sokkal jobban lefoglalt a délután. Szerinten még a születésnapomat sem szoktam annyira várni, mint az utolsó óra kicsengetését.

Aztán végül ez a pillanat is elérkezett. Vigyorogva pattantam fel, és rohantam ki. Útközben megpillantottam Onewt is, így automatikusan odarohantam.

- Képzeld, felvettek a nyomozócéghez! - újságoltam boldogan. Jinki bólintott.

- Ja, tudom. Engem is - vont vállat. Döbbenten néztem rá. Jinki jogásznak tanult, így nem igazán értettem, hogy neki mi érdeke lenne abban, ha ott van.

- Gratulálok. Hogyhogy? - kérdeztem.

- Nem bíznak benned, szóval csak akkor mehetsz oda, ha én is ott vagyok. Ez a feltételük. Ja, meg hogy ne verd péppé azt a taplót.

- Megértem valamennyire - mondtam kisebb szünet után. Akkor ma te is jössz Elial meg velem? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen - felelt tömören, közben megjelent Kyoungjae is.

- Na, menjünk, várnak már - állt meg egy pillanatra mellettünk, aztán már indultunk is. Eli a saját, méregdrága autójával ment előttünk, mi pedig követtük őt. Valójában egy kicsit rosszul esett, hogy ennyire utáltak, de tény, hogy tényleg szemét voltam Kaival. Amit mára már nagyon megbántam.

Mondjuk, Kyoungjae meg Kai sosem voltak olyan nagy barátok, csak néha pofáztak pár sort, mint a suli két leggazdagabb embere. Ehhez néha csatlakozott Naeun is, aki a harmadik helyet foglalta el. Ő is meghalt, de igazából az a csaj kikészített. Valamiért nagyon nem szerettem őt.

- Héj Sehun, itt vagy? - lóbálta a mancsát Onew az orrom előtt.

- Igen, persze - hagytam abba a gondolkodást.

- Akkor szállj ki, mert itt vagyunk - mutatott az épületre.

- Bocs - kapcsoltam ki az övet, és mihamarabb kiszálltam.

- Ne szarakodjatok már, Aron pipa lesz, ha késünk - szólt oda nekünk Eli. Kirázott a hideg tőle, nagydarab és a nézése is ijesztő volt. Ha egyszer ügyvéd lesz,  a bíró már azért is elengedi a gyanúsítottat, hogy ne kelljen sokáig a közelében legyen.

És ez a fazon Jongin egyik barátja volt... megáll az eszem...

A liftben végig azon imádkoztam, hogy Kyoungjae nehogy kinyiffantson, de igazából nyugodtan bambult maga elé.

Rettenetesen kellemetlen volt a csend. Jinki telefonozott, így nem tudtam hozzá beszélni. Kyoungjae meg rémisztő volt. Aztán megállt a lift, én meg felkészültem arra, hogy Mr. Kwak majd ad nekem egy alapos fejmosást.

Eli csendben, de nagy és határozott léptekkel indult el a folyosón,látszott, hogy teljesen otthon érzi már magát. Mi Jinkivel pedig csendben battyogtunk utána, már bem izgatott voltam, inkább remegtem a félelemtől.

- Gyertek - jött bentről a válasz, miután Kyoungjae bekopogott.

- Sziasztok, megjöttünk - intett egyet, majd ment is az asztalához. A kiskölyök megint ott volt, meg egy lány is. Sőt, még a szomszédos szellemidézők is.

 - Sziasztok, üljetek le, kivéve azt a sarkot, az tabu - mutatott egy elég kényelmes fotel felé, ami az ablak melletti sarokban állt, teljesen külön a többitől.

- Rendben - csüccsent le Jinki az egyik székre, én meg a másikra.

 - Hogy ment a tz, Galamb? - fordult Taemin Eli felé.

- Mintha egy első osztályos összeadást írtam volna - vigyorgott a válaszadás közben.

- Gondolom, Kyoungjae már közölte a tényeket - fejezte be a papírok rendezgetését Aron.

- Igen, és nagyon hálás vagyok - ismét meghajoltam, mert úgy éreztem, hogy most nagyon nagy tiszteletet kellett adnom ennek az embernek. Mr. Kwak bólintott.

- Szeretném bemutatni a csapat tagjait. Lee Taemin, azaz Kopó, Jung Jungkook, a tanonc, Kim Yerim, a barátnője, Kim Kyoungjae, az ügyvédünk, Kim Jonghyun, a szellemész, Kim Kibum a segítője, van egy kabalánk és én meg Kwak Aron vagyok, az iroda vezetője. Általában közösen dolgozunk, és ha komolyabb munka van, akkor sem lécel le senki, világos? - szúrósan a szemeimbe nézett. Nyeltem egy nagyot. Volt olyan ijesztő, mint Kyoungjae.

- Igen. Megkérdezhetem, hogy ki a kabala? - vontam fel a szemöldököm. A többiek a háttérben összenéztek. Mi van? Ők sem tudnak róla?

- Nem. Nem kérdezheted meg - jelentette ki Kwak.

- Meg kihagytad a kurvát - szólalt meg Kyoungjae is. Aron felsóhajtott.

- Jogos. Van egy kurvánk is, de ő most magánügyi problémák miatt inaktív.

- Ez most... tényleg kurva? - kérdeztem vissza, de csak bólintásokat kaptam. Hát érdekes összeállítás volt, de ha a két profi nyomozót vesszük, plusz azt, hogy ők együtt kapták el Jongin gyilkosát, nekem mindegy volt, ki kicsoda.

- És mi lesz a munka? - szólalt meg először Jinki.

- Nos, kezdetnek elrendezhetitek ezeket a papírokat - Mr. Kwak szinte a semmiből szedett elő minimum négyszáz papírt - dátum és ABC sorrend alapján.

- Hű, Csirkepapi bekeményített - hallottam meg egy ismerős hangot. Kicsit olyan volt, mint Jongin hangja, de lehet, hogy csak bemeséltem magamnak. Főleg, hogy a kisgyerek száját láttam mozogni. De... komolyan Csirkepapinak nevezte Mr. Kwak Aront? Miféle bagázsba keveredtem?

- Te inkább ma ne szólalj meg - rázta a fejét Aron.

- Bocsánat - röhögött a gyerek, aminek köszönhetően megzavarodtam. Aron mondhatni mérgesen szólt rá, ő meg lazán vigyorog rajta, mintha nem is neki szóltak volna.

- Kookie, menj át olvasni Jonghyunék irodájába - emelt fel egy Agatha könyvet, és a tanonc felé nyújtotta.

- Igen, végre - ugrott egyből, és boldogan kapta ki az idősebb kezéből. Amikor kifelé ment, egy kisebb szél, vagy tudja a fene micsoda, de az asztalon levő papírok felét lesodorta.

- Csak egy kicsit lassabban nem lehetne? - förmedt megint az ajtóban álló felé, aki nem foglalkozva vele kiment.

- Megőrjít ez a gyerek - sóhajtotta zavarodottan Kopó, majd elkezdte összeszedni a földön levő papírokat.

- De nem is ő volt... - dadogott zavartan a lány, mire automatikusan összeráncoltam a homlokomat. Kezdtem belezavarodni az egészbe.

- Nem titkárnők vagyunk, hanem ügyvédsegédek - háborodott fel a mellettem álló Jinki - rendezgessétek magatoknak a papírt!

Ha ez most kirúgat minket az első napon, agyon csapom. Valamit tennem kellett!

- Segítek - guggoltam le Taemin mellé, és pakolásztam egykupacba a lapokat. Nem mondom, jó sok leesett.

- Yerim, Kookie írt, hogy menj át hozzá, de ne zaklasd az olvasásban kérlek - motyogta Mr.Kwak. A lány csak vállat vont és távozott.

 - Kössz - morogta Puli.

 - Nincs mit - válaszoltam, és elvettem a stócot, amit elvileg össze kellett rendeznünk. Nem a legjobb feladat volt, ráadásul unalmas is, de Jonginért csináltam.

- Nem hiszem el, hogy te ezt tényleg csinálod. Valóban komolyan gondolod - vágódott le mellém Puli asztalához Jinki.

- Tudod, hogy mennyire bűntudatom van Jongin miatt. Ez az utolsó esélyem, hogy megnyugodjak - válaszoltam, és rendezgetni kezdtem.

- Fúj, de nyálas - sóhajtott Kyoungjae, de azután folytatta az olvasást.

- Amúgy miért zavartátok át a kissrácot? - kérdeztem a két nyomozó felé fordulva.

- Mivel nincs ügyünk, ezért krimit olvastatunk vele, hogy tanuljon belőle - magyarázta Kwak, a kezében tartott lapot elemezve.

- És ebből lehet tanulni? - vontam fel a szemöldököm. Tök értelmetlennek tartottam, hiszen az csak egy könyv, amit kitaláltak.

- Szerinted én hogyan lettem ilyen jó? - vont kérdőre.

- Tehetség? - kérdeztem vissza bizonytalanul, mire Taemin felnevetett.

- Komolyan, én nem bántam meg, hogy felvettünk. Jó a humorérzéked - mondta, majd nekiállt olvasgatni.

- Igenis, van hozzá érzékem. Nélkülem Zico még mindig szabadon mászkálna - jelentette ki Mr. Kwak határozottan.

- Nélküled? Szerintem jobb, hogy ezt nem hallotta mindenki, mert tuti szar helyzetbe kerülnél - vágta rá egyből Taemin.

- Fejezzétek be, kezdek pipa lenni - szólt közbe Eli, a két vitatkozó meg elhallgatott.

Hát, ahogy elnéztem, volt neki hatalma... a két nyomozó azonnal nekiállt foglalkozni a saját dolgaival, így csend telepedett az irodába. Mindenki elfoglalta magát. Én csendben rendezgettem a papírokat, meg néha Jinki is besegített, de általában a telefonját nyomkodta.

- Hol a töltő? - kérdezte egy idő után.

- Mármint a konnektor? Van egy ott is melletted, de vagy négy van minimum, szóval nyugi, elfér - magyarázta Mr. Kwak, de azonnal vissza is tért a munkához.

- Köszi - állt fel, és megkereste az asztalnál elhelyezkedőt. Mikor sikerült ezen terve , boldogan ült vissza a seggére, és folytatta a pötyögést.

- Hol tartasz? - nézett át a vállam felett Kopó.

 - Most csinálom az augusztusit - mutattam a dátumra.

- Akkor már csak két hónapod van, elég gyorsan haladsz - veregette meg a vállam, nekem pedig jól esett a dicsérete. Felsóhajtottam, majd dolgoztam tovább. Valamiért úgy éreztem, hogy Taemin megbízott bennem, és kedvelt, ellenben Aron nagy valószínűséggel már megfojtott gondolatban. Nem értettem ezt a fickót. Úgy védte Jongint, mintha a legjobb barátja, vagy a bátyja lett volna, holott nem is ismerte. Mégis azt akarta bemesélni, hogy nem érdekli őt a srác, mert csak egy munka volt az egész.

- Csirke, elugrunk boltba Rexivel, kell valami? - lépett az asztalhoz a szőke.

- Ja, hozzatok valami kaját, meg kólát - közölte a kívánságát.

- Remek, ugyanaz, mint Pulinak és Galambnak, nektek fiúk? - fordult felénk.

- Köszi de semmi - mondtuk egyszerre Onewal.

- Rendben - biccentett, majd elmentek, így öten maradtunk a teremben. Kyoungjae, Aron, Taemin, Jinki meg én. Még mindig nem értettem, hogy ezeknek a komoly embereknek, hogy a fenébe lehetett ilyen humoruk, hogy ilyen neveket adtak egymásnak?

- Fogadunk? - csapta meg a füleimet Taemin hangja. Mikor odapillantottam, akkor éppen kezet fogtak Aronnal. Mi fene, ezek járnak?

- Miben fogadtatok? - előzött meg Jinki.

- Majd kiderül - vigyorgott Kopó. Nem szerettem a titkolózást, mert csak mindig kíváncsibbá tett.

- Megnézem a másik kettőt - nyújtózott egyet Mr. Kwak, és választ sem várva hagyott ott minket. Túl sok bonyolult dolog volt körülöttük, ami számomra csak izgalmasabbá tette a velük töltött óráimat.

- És amúgy honnan szedtetek kurvát? - kérdeztem. Biztos Aron vagy Taemin csaja lehetett, így gondoltam, megérdeklődöm, hogy mi van.

- Egy régi barátom - válaszolt a nyomozó.

- És jól néz ki? - érdeklődött Onew.

- Maga Aphrodité gyermeke - nevetett fel Kyoungjae.

- Ne gúnyolódj, Galamb - rótta meg Taemin.

- Én csak őszinte voltam - védte magát Kyoungjae.

- Nem gondoltam, hogy egy ilyen nyomozó, mint te kurvázik, de akkor biztos szép lány lehet - elmélkedett mellettem Onew.

A másik kettő nem reagált, éppen nagyon el voltak foglalva magukkal, meg azzal, hogy Kopó kurvájával nem lehetett viccelni.

- Szerintem is szép lehet - biccentettem, hogy Jinki is kapjon választ, majd pakolgattam tovább. Elég unalmas volt ez a meló. Azt hittem, hogy a nyomozók mindig izgalmas bevetéseken vesznek részt. Ehelyett meg egymás vérét szívják unalmukban...

- Na, mit csinálnak a jómadarak? - törte meg a hosszú csendet Taemin, amikor Aron visszajött.

- Kookie olvas, nagyon tetszik neki. Yerim meg a kanapén alszik, kicsit sem mutatja ki, hogy mennyire unja a helyzetet - morgott Aron, és nem nagyon volt jó kedve.

- Megint mit művelt? Tegnap óta szívjátok egymás vérét - sóhajtott fel Taemin.

 - Nem tehetek róla, néha akkora marhaságot tud művelni, hogy ha tehetném, lecsapnám, bármennyire is imádom a hülye fejét - dörmögött, közben leült az asztalához. Nem tudom miért, de nem voltam biztos benne, hogy a gyerekről beszél.

- Aron hagyd rá, nehezen kezelhető, és biztos csak jót akar - nézett fel Jinki.

- Ismered a kissrácot? - pislogtam nagyokat.

- Nem - vágta rá azonnal. Ismételten kellemetlenül éreztem magam, de eddig azt hittem, hogy ez ilyen régi dolog volt, így alap, hogy sem én, sem Jinki nem értünk semmit... aha... Jinki nagyon is értette.

- Akkor? - fürkészően néztem a szemeibe, mert tudtam, hogy nem tud olyankor hazudni. Bár, lehet, hogy ezt is hazudta, mert sose jött zavarba.

- Minden kamasz egyforma - hallatszott a válasza. Oké, nekem valami nagyon sántított.

- Te rejtegetsz valamit, Jinki, de ismersz, kiderítem - mondtam ridegen.

- Ismerlek - motyogta, majd gyorsan visszatért az addigi elfoglaltságához.

- Amúgy ezek kész vannak - tettem le a sorba rendezett kupacot Kwak elé.

 - Köszönöm - húzta őket magához.

- Megjöttünk - lépett be az ajtón Szöszi és a másik. Először Elinak, majd Pulinak adta oda a kis szatyrot, utána Aronnak.

- Majd éhen haltam - vette is ki egyből a szendvicsét Aron.

- Ez meg a tietek - tett le elénk is egy- egy szatyrot.

- Nyertem - kiáltotta el magát Aron.

- Nem hiszem el – duzzogott a másik nyomozó, és odaadta a szatyorból a csokiját Aronnak.

- Key mindig vesz mindenkinek, mert bűntudata van, ha valaki nem eszik – magyarázta Amerika legjobbja. Érdeklődve pillantottam rá. Nem is értettem, hogy hogyan lehetett valaki ilyen jó nyomozó, mint ő. Érdeklődve a zacskómba pillantottam.

- Köszönjük, de igazán nem kellett volna – fordultam Key felé.

- Nem szeretem, ha valaki nem eszik, és ti már dél óta koplaltok, szóval neki lehet állni - nyomta oda Jinkinek is.

- Visszajöttünk - száguldozott be Kookie egyedül.

- Yerim? - kérdezte Aron.

- Hazament, fáradt volt - vont vállat, és leült Kyoungjae mellé.

- Amúgy, miért többes számban beszéltél? - kíváncsiskodtam megint.

- Skrizofén vagyok - mondta halál komoly arccal. Nagyokat pislogva figyeltem a gyereket. Nyomozó akart lenni, de skizofrén volt?

Természetesen körülöttem mindenki nevetett, így inkább nem szóltam semmit. Viszont az egész bagázs egyre gyanúsabb volt. Eleve nem is hasonlítottak egy munkahelyre, mert mindenki túl jóban volt mindenkivel. Inkább egy baráti társaság lehettek első ránézésre.

- Hülye vagy – sóhajtotta Aron.

- Igazából csak megszoktam Yerimet, és automatikusan hozzámondtam őt is – magyarázta a kisfiú.

- Te, Süti, neked amúgy nincs matekházid? – Aron azonnal elterelte a szót. Na, valamit biztosan titkoltak…

- De van, viszont nem veled csinálom meg, mert túlbonyolítod az egészet - szemtelenkedett a kölyök, kezében a táskájával. Annyira kívülállónak éreztem magam. Főleg, hogy a banda fele utált, a másik fele meg elviselt. Talán Taemin volt az egyetlen, aki kicsit is örült a jelenlétemnek, de az sem biztos.

- Akkor kivel csinálod? - vonta fel kérdően a szemöldökét Kwak.

- Hát a matek szellemével, ő legalább ésszerűen gondolkodik - felelt fejcsóválva - gyere, óh nagy matekszellem - emelte a magasba  táskáját, közben kifele sétált.

- Ez a gyerek egy idióta néha – Taemin vigyorogva nézett utána, majd felsóhajtott – Remélem, sose nő fel. Kell a csapatba egy ilyen kis lökött is.

- Van, ne aggódj. Megváltozni meg szerintem sosem fog – Aron megpaskolta a másik nyomozó vállát, majd olvasott tovább egy papírt. Gondolom, valami jelentés lehetett, de nem voltam ebben biztos. Ekkor jutott az eszembe valami. A Szöszi társa is szellemekkel foglalkozott! Lehet, hogy ő jobb volt, mint az, akit én kértem meg. Egyből odafordultam.

- Te is szellemekkel foglalkozol? – kérdeztem tőle. Egyébként nem tudom, hogy miért tegeztem őket. Ösztönösen jött, de nem szóltak érte, így nem is zavartattam magam.

- Ja... azokkal - bólogatott nagyon lassan. Érdekesen nézett ki a fura fejformájával, meg a kis dugó, izmos alkatával, de engem csak az érdekelt, hogy tud-e valamit kezdeni Jonginnel. Ha csak három percet is, de látnom kellett, hogy bocsánatot kérjek tőle.

- Meg tudod idézni? - csillantak fel kicsit a szemeim. Azt mondták ő az egyik legjobb a szakmában, ha neki nem sikerül, akkor senkinek sem.

- Mit? - pislogott értetlenül. Hát, lehet, hogy neki a "Jongin" szó az egyik fülén mindig bement, a másikon meg kijött, de a fene sem tudta.

- Kim Jongin szellemét - gyorsan mellé siettem. Egyszerűen túl izgatott lettem.

- Nem - vágta rá azonnal.

- De... miért nem? - ültem le a padlóra csalódottan - Senki sem tudja, mindenki azt mondja nem találják a szellemvilágban. De ha nincs ott, akkor hol van? - fontam össze a kezem a térdeim előtt. Tényleg zavart a dolog, nekem nagyon hiányzott. Lehet, hogy nem hiszik el nekem, pedig így van.

- Általában, ha nem tudunk megidézni egy szellemet, annak két oka van. Vagy a Purgatóriumban ég, ahonnan nem engedik ki, hiszen annak nincs ura. Na, mármost, a Purgatórium az általában a Föld, vagyis, a lelke lenn ragadt, és nem csatlakozhatott. Persze, ennek nem sok értelme van, hiszen minden vallás mást mond, de ennek ellenére vannak olyan szellemek, akik a Földön rekedtek. Velük nem lehet felvenni a kapcsolatot, mert önkívületi állapotba kerülnek, kivéve, ha a haláluk után képesek csatlakozni egy, vagy több emberhez, akik között kommunikáció zajlik. Abban az esetben felveszik a kapcsolatot, de ez rettentően ritka, ugyanis ezt csak az olyanok tudják, mint én. Az elhalálozás után nagyjából két órád van csatlakozni egy emberhez, aki gondodat viselheti. Abban az esetben nem őrülsz bele a tudatba, hogy meghaltál. Így a te Jongin barátod vagy önkívületi állapotban van, vagy felszedett egy embert, aki elvitte egy szellemészhez, aki megidézte őt, és a saját testéhez kapcsolta. Azonban ez elég valószínűtlen, mert akkor a szellem akadályozná más szellemek megjelenését annál a szellemésznél, így a szellemek mind agresszívak lennének. Így az elsőre tippelek. Kielégítő választ adtam?

- Ti ezt nem értitek, meg kell találnom őt - emeltem feljebb a hangom, mert csak ők is gúnyt űztek belőlem. Senki sem volt képes elhinni, hogy Kai halála óta mennyit változtam. Nem akartam semmi rosszat, csak, hogy megbocsájtsa a szemétkedésemet. Olyan nehéz volt csak egy kicsit is hinni nekem?

- Hé, nyugodj le. Ha lehetetlen, akkor lehetetlen. Ne hisztizz már úgy, mint egy óvodás! – fújtatott a szőke srác. Oké, lehet, hogy igaza volt, de nekem akkor is beszélnem kellett Jonginnel.

- Most azért vagy itt, hogy vezekelj. De ne feledd, hogy akkor váglak ki, amikor csak akarlak – Aron szúrós szemei ismét összetalálkoztak az én tekintetemmel. Leültem a helyemre, és néztem magam elé.

- Én csak… sajnálom, hogy meghalt – sütöttem le a szemeimet.

- Figyelj, mi is sajnáljuk. Biztos jó srác volt, meg remek barát, de nem tudunk mit csinálni. Már próbáltuk megidézni, nem lehet - váltott kicsit nyugodtabb hangnemre Aron, és megveregette a vállam.

- Az - motyogtam csak ennyit.

 - Menjetek haza pihenni, mára elég lesz ennyi, hat óra is elmúlt - mondta még mindig kedvesen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni, azok után amilyen előtte volt.

- Rendben - álltunk fel, és már menni készültünk, amikor megcsörrent a telefon, és mind egy emberként ugrott oda. Ezt meg kellett várni, mert fontosnak tűnt.