6. Álbarátok

Sehun

- Szóval, te is Egyiptomba mész? – az igazgató kíváncsian fürkészte az Aron által aláírt papírt – Várj, kitalálom. Kwak Aron visz el. Ma már te vagy a harmadik. Kwak Aron milliomos, és gyerekeknek adogat lapokat? Kim Kyoungjae azzal nyitott. Még be sem léptem az iskolába, de már letámadott. Elengedtem, mert megint hibátlan eredményeket ért el. Majd jött Lee Jinki. Őt is elengedtem, mert megbízom benne. De ki ne találd, hogy te is ilyen jóban vagy Amerika leghíresebb nyomozójával!

- Igazából nem, én Lee Taeminnel vagyok, de Aron a főnök - vontam vállat, és csak félig hazudtam, mivel Taeminnel sem voltam jóban, de Aronnal még annyira sem.

- Sehun, ha Kai miatt csinálod, felejtsd el, ezek az akciók veszélyesek. A múltkorinál is meglőtték az egyiket - próbált lebeszélni, de én már hajthatatlan voltam. Legrosszabb esetben meghalok, de akkor is tettem valamit a barátomért.

- Figyelj, szerintem azzal többre mész, ha valóra váltod az álmait. Egy baráti társaságba tartoztatok, csak tudod, hogy mit akart elérni az életben. Csináld meg helyette, de hülyeségeket ne művelj.

- És akkor Kyoungjae meg Jinki miért lettek elengedve?

- Mert mind a kettő végzős. Nem mellesleg Jinki eddig még egy napot sem hiányzott, Kyoungjae pedig nagyon közel áll ehhez a csapathoz. Te azonban már éppen eleget lógtál ahhoz, hogy kicsapjunk az egyetemről. Egyetlen szerencséd az, hogy négyeseid vannak.

- De igazgató úr- kezdtem el nyafogni - maga ezt nem érti. Jongin miatt teszem, lassan egy éve nem alszom miatta, mert tetű voltam és nem hallgattam rá. Nem tudom máshogy enyhíteni a bűntudatom, ezt értse meg, kérem - próbáltam hatni rá, de tudtam, hogy nehéz meggyőzni őt.

- Oh Sehun, ha valami bajod lesz, én kitekerem a nyakad - vette el a papírt a kezemből. Gyorsan odafirkantotta a Soo Jisub nevet, majd kiküldött. Hát, ez nem volt életem legjobb megbeszélése, de valahol igazat adtam az igazgatónak. Eddig semmi komolyabb nem volt, ha hiányoztunk, most azonban mindent ellenőrzött, mert nagyon aggódott, hogy valami bajuk lesz a diákoknak, mint anno, amikor még Zico gyilkolászott.

- Szia – Baekhyun vigyorgó képével találtam magam szemben. Na, fene, ettől most fogok kapni a fejemre…- Na mi van Sehunka? - állt meg előttem keresztbe font karral.

- Mi kéne, legyen? - kérdeztem a számat húzva.

- Nem tudom, te vagy a nagy Jongin szerelmes, nem én - kezdte megint a piszkálódást, és ha nem emlékeztem volna Aronék szavaira, miszerint kicsapnak, ha verekszem, már rég eltörtem volna a nyakát.

- Baek, nem tudom, mi a szar bajod van, de kérlek, akadj le rólam - próbáltam kikerülni, de folyton elém állt.

- Sehun, csomagoltál már holnapra? - állt meg mögöttem Jinki.

- Elkezdtem - feleltem tömören.

- Hova mentek? - kíváncsiskodott Baekhyun.

- Egyiptomba a nyomozókkal - vont vállat Onew - gyere - ragadta meg a vállam és húzott el, mielőtt Baek megszólalhatott volna.

- Mondd, neked teljesen elmentek otthonról? – kérdezte, miközben sétáltunk.

- Miért? Idegesített.

- Ne állj le vele beszélni. A mai napot még bírd ki anélkül, hogy szétvereted magad a bandájával, világos? – ekkor már elengedett, és csendben ballagott mellettem. Egészen az egyetemi büféig vonultunk, ahol beállt a sorba. Szerintem csirkés szendvicset akart enni.

- Azt mondta, hogy Jonginba vagyok szerelmes. Miért nem tudja szerencsétlent békén hagyni már? – morogtam. Onew csak vállat vont.

- Te sem hagyod békén.

- Az teljesen más - morogtam neki, miközben megvette a két szendvicset és a kólát.

- Igazad van, biztos más. - bólogatott hevesen - Tényleg viselkedj, ne akard, hogy Aron lemondja az utadat, mert hülye vagy. Menj órára - intett és otthagyott. Ő könnyen mondta, nem kellett azokkal a barmokkal lenni egy fél napon keresztül. Ami erőt adott az egész naphoz, az az egyiptomi utazásunk volt.

Már félig amúgy is bepakoltam, megnéztem az ottani időjárást, sőt, a nevezetességeket is letöltöttem. Betettem az akkumulátoros mobiltöltőt, valamint a bőröndbe pakoltam a ruhákat. Vittem hosszabbat és rövidebbet is. Meg persze füzeteket, tollakat, és könyvet is az útra.

- Minek mentek Egyiptomba? - támadott le Suho.

- Dolgozni - válaszoltam.

- Nem gondoltam volna, hogy te egyszer bekönyörgöd magad a híres nyomozókhoz - húzta gúnyos vigyorra a száját.

- Megtettem - válaszoltam neki én is flegmán.

- Tudod, hány diák jelentkezett oda? Eli meg Jinki rendben, szín ötös tanulók, száz százalékos vizsgákkal, de te? Maximum négyes tanuló vagy. Sokkal eredményesebbeket utasítottak el, a fél iskola utál - szemétkedett még mindig tovább, de igyekeztem nyugodt maradni, ezen állt az utam.

- Tudod, azért a nyomozók a személyiségeket is nézik - sóhajtottam higgadtan - a múltad, a jelened, még talán a jövődet is. Szerintem jobban tudják rólad, hogy te ki vagy, mint te magad. Nem mellesleg elhatározás is kell oda.

- Mr. Kwak kijelentette, hogy egyszerre csak egy ügyvédje lesz a csapatnak. Ez Kyoungjae. Jinki meg jogász. És te?

- Engem Kopó vett fel, nem Mr. Kwak. Gondolom, mindenki az utóbbinál jelentkezett. De mindegy, Kopónál is megtelt a névsor. Amúgy is keresnek mindenhova ügyvédet. Menjenek oda.

- Nagy paraszt vagy, Sehun, de tudom, miért csinálod. Kwak meg Kopó oldották meg Jonginka gyilkosának a rejtélyét. Te, mint Rómeó, behisztizted magad, hátha ezzel jóváteheted, hogy kihasználtad Jonginkát. De jelzem neked, hogy ezzel semmit nem oldasz meg. Ő halott marad, te meg hülye. Nem fog hirtelen kimászni a sírjából. Nem mászkál itt a szelleme, és nem is tudja, hogy kihasználtad velünk együtt. A múlt nem változik, Sehun.

- A múlt nem, de ti akkor is parasztok voltatok, és ezután is azok maradtok. Nem vagyok Rómeó, mert baromira nem bukok a pasikra, csak egyszerűen ég a pofám, ha tükörbe nézek - ismertettem vele a gondolatomat, egyúttal tudatva vele, hogy mennyire elegem van már a viselkedésükből és mindenből.

- Chhh... mi legalább nem depiztünk be egy ember halála miatt, Sehunie - kötözködött tovább. Tudtam mit akart, de nem hagytam neki. Nem veszíthettem el a fejem, mert akkor ők nyernek.

- Az az ember elvileg a barátod volt, Suho. Ha anyád meghal, akkor is ezt mondod majd? - kérdeztem nyugodt hangnemben, de rátapintva a lényegre.

- Ő családtag. De Jongin nem az. Tudod, hányan halnak meg a világban? Miattuk miért nem sajnálkozol? Vagy miért nem segítesz Afrikában az éhezőknek? - ez már Baekhyun volt, aki a másik oldalamon ült. Nagyot sóhajtottam. Már bántam, hogy ezzel a kettővel valaha is jóban voltam.

- Jongin a legjobb haverod - jelentettem ki.

- Persze. Ezt még szerintem ő sem hitte el.

- Tudod, neki volt szíve.

- De csak azért, hogy itt ronthasd a levegőt - szóltam be utoljára, majd a tanár érkezéséig bedugtam a fülem. Nem akartam rosszat magamnak, a zene pedig mindig megnyugtatott. Főleg az, amit Jonginnel hallgattunk egyfolytában. A zenei ízlésünk nagyon hasonlított, sokat ő tett rá a telefonomra.

Az első három óra így telt el. A tanárokra figyeltem, szünetben meg zenét hallgattam.

- Sehun, egy percre - állt előttem Eli, és kihúzta az egyik fülemből a fülhallgatót. Én egy kisebb szívroham és halk sikítás után tettem ugyanígy a másikkal.

- Nézd, itt van Hulk - röhögött Chanyeol a másik két szeméttel.

- Ide figyelj haver, nem vagyok a te súlycsoportod, szóval ne akard, hogy a földszinten ébredj fel - sziszegte fenyegetően Eli, a beszarik meg elnémultak. Ezeknek is csak a pofájuk volt nagy. Még hárman sem tudták volna legyőzni Kyoungjaet.

- Mit szeretnél? - kérdeztem, de ő csak intett a fejével az ajtó felé, majd ki is vonult. Némán mentem utána.

- Igyekezz nem megölni őket - jelentette ki - ma amúgy is elmegyünk a rendőrségre, és jöttök ti is. Valamint az útlevelednek örülnék - mondta, de a végére felhúztam a szemöldököm.

- Minek az útlevelem?

- Gyönyörködni akarok benned - unottan forgatta a szemeit, majd rám pillantott - túl izgatott vagy. Ez minden. Ha otthon hagyod, maradsz itt. Én meg biztosan elhozom neked. Tudod, elővigyázatosság.

- Azt hiszem, nálam van - gondolkoztam hangosan, és fejben átkutattam a táskám - Igen, gyere - erősítettem meg a válaszom, és visszamentünk a terembe. Kinyitottam a táskám belső zsebét, és a kezébe adtam az okmányt.

- Köszi - nyitotta ki, és egy halvány vigyor kíséretében becsukta.

- Nincs mit.

- Órák után találkozunk - dörmögte a végén, és amint a tanár jött, ő ment.

- Most direkt menőzöl? - morogta Baekhyun, de végül csendben maradt. Nos, így telt a csodás napom a csodás egyetemen. Már halálosan untam magam az órákon, és csak Egyiptom járt a fejemben. Még sosem voltam ilyen távol. A legmesszebb Japánba, vagy Kínába kerültem, sehova máshova.

Az utolsó csengőszó után sietve pakoltam be a cuccaim a táskámba, hogy mielőbb kiérjek a kapuhoz. Már félig ott voltam, amikor valaki elkapott hátulról. Megilletődve néztem a három ,,haveromra".

- Mi van? - kérdeztem értetlenül.

- Pfff... elkap a hányinger ha rád nézek. Ugyanolyan nyomorék lettél, mint Kai volt - köpte a szavakat a képembe Szalonna. Már csak két perc és eltűnök, ezért próbáltam nem figyelembe venni őket és visszafordulva elmenni. De nem hagytak, Chanyeol elkapta a karom és azzal a mozdulattal húzott be nekem egyet. A vérem sós íze jelezte, hogy felrepedt a szám széle, de nem üthettem vissza. Más esetben már szétvertem volna őket, de meg sem mozdultam.

- Azt hitted, hogy csak úgy elmehetsz? - vonta fel a szemöldökét Baek - Az árulók fizetnek, emlékszel? - kérdezte ugyanazt, amit a hatalmunk alatt álló elsősöktől szoktunk.

- Akadj le rólam Baekhyun, ne csinálj balhét - töröltem le a szám.

- Felejtsd el, most te vagy a soros - vigyorgott őrültek módjára... ezek kinyírnak engem. Suho már emelte is a kezét a következő ütéshez, én meg ösztönösen csuktam be a szemem, úgy vártam. De nem történt semmi, ezért kinyitottam. Aron állt előttem teljes életnagyságban.

- Sehun, azért ne veresd meg magad - lökte el Suho kezét - Ha nem akarjátok, hogy kirúgassalak titeket az iskolából, akkor kotródjatok el - szólt rájuk hűvösen.

- Na, mi van? - vonta fel a szemöldökét Baekhyun. Aron mégiscsak hivatásos személy volt, neki nem szólhatott be senki viccből.

- Mi lenne, ha inkább magatokkal foglalkoznátok? Ne legyetek féltékenyek csak azért, mert ti nem vagytok kompatibilisek a feladatra. Elhihetitek, hogy nem nyaralni jön, hanem konkrétan szolgának. És meg kell hagynom, hogy nagyon gyerekesen viselkedtek. Mindannyian - itt éreztem, hogy ez nekem is szólt. Csendben lesütöttem a szemeimet - ez tízéves korig elmegy. Majd egyszer titeket is felvehetlek gyakornoknak. De ahhoz előbb fel kell nőnötök, mert nagyon gyenge az, amit nyújtotok. Egy jó ügyvéd legyen higgadt, céltudatos, és tudja, hol a határ, mert az nem lesz jó, ha sorba vesztitek el az ügyeket. Na, gyere Sehun, még milliónyi dolgunk van, és szeretnék tőled minél hamarabb megszabadulni - éppen sarkon fordult volna, mikor mind a három hülye összerezzent. Olyan volt, mintha hirtelen feltámadt volna a hideg szél, és megfagytak volna.

- Mi a szar ez? - kérdezték egymástól. Aron nem szólt semmit, csak csendben ment a kocsi felé. Jobb híján mentem utána.

Közben felhúztam a kabátomon nyakig a cipzárt, mert azt hittem, megfagyok. Aron közelében olyan hideg volt, mintha egy fagyasztókamrából lépett volna elő.

- Fázol? - kérdezte Eli, mikor odaértünk a kocsihoz.

- Nem- borzongtam meg újra - vagy mégis - módosítottam meg a válaszom. Kyoungjae csak Aronra pillantott, aki egy kicsit elmosolyodott.

- Ezt tedd a szádra, az irodában lekezelem majd - nyomott a kezembe egy zsepit.

- Ugyan, Kwak Aron mindig hord magánál arcszeszt - magyarázta Kyoungjae, közben be akart ülni előre. Én egyértelműen hátra kerültem.

- Igen, csak elfogyott - biccentett.

- Jó, beülök hátra - mormogott a srác, majd behuppant hátra. Nagyon nem értettem ezt a beszélgetést.

- Jinki nem jön? - kérdeztem elveszetten.

- Már benn van - Aron behuppant a kocsiba, majd elindultunk - ma hamarabb végzett.

- Nem hallgatunk valamit? - kérdeztem. Túl komor volt a csend.

- Nem. Rossz a magnóm - vont vállat. Nos, ezt nehezen hittem, mert ez a kocsi vadonatújnak tűnt.

- És miért nem ült Eli előre? - tettem fel egy újabb hülye kérdést, mivel nem értettem, hogy ha nincs ott semmi, miért ült mellém.

- Új az autó, de még sok minden nincs beállítva rajta. A magnó recseg csak, az ajtók meg nem mindig nyílnak ki - magyarázta Aron.

- Ti most hülyének néztek? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.

- Igen, és ha akarsz nekem dolgozni, akkor nem beszélsz annyit - pillantott rám a tükörben.

- Csirke, kicsit gyorsabban. Oké, hogy betartod a szabályokat, de a nagyanyám futva megelőz - nyafogott Eli mellettem.

- Nyolcvannal megyek - felelt Kwak.

- Jó, akkor nyomd fel kilencvenig - háborgott tovább.

- Csirke, Galamb, Puli, Süti... mik ezek az idétlen nevek? - csúszott ki a számon.

- Te Gyökér vagy - mondta mellettem Eli.

- Most legyökereztél? - fordultam felé.

- Igen, ez a beceneved. Mivel gyökér voltál Kai-val, ezért ez a neved - avatott be a név rejtelmébe.

- Ez nem túl kedves - Fortyogtam hangosan.

- Igazából nem is gyökér, hanem Répa, mert az kevésbé tűnik bántónak. Én is, meg Taemin is a hajunkról kaptuk ezt a nevet, Jungkook onnan, hogy Kookie a beceneve, az meg sütemény. Elinak ez volt eredetileg is a beceneve, Kibumnak is, Jonghyun meg olyan, mint egy kutyus, meg egy dínó. Így lett Rexi - sorolgatta Aron - és neked nem engedjük meg ezeket a beceneveket, mert nem vagyunk pajtások. Neked Mr. Kwak, Kopó, meg a többiek, remélem, tiszta.

- Most minek mondtad el neki, hogy nem gyökér, hanem répa - morgott Eli.

- Mert nem süllyedek le a barmok szintjére, te se tedd - mondta higgadtan.

- Igaz - vont vállat, én meg csendben hallgattam őket.

Az egész út unalmas volt. Kyoungjae némán bambult ki az ablakon, Aron meg vezetett. Ilyenkor nagyon örültem volna Jongin társaságának. Ő biztos mondott volna jó vicceket. Vagy valamit.

- Remélem, Taemin lehiggad hamarosan. Nem bírom idegileg ezt a romhalmazt. Itt nyafogott, hogy hozzuk Coloskát is, most meg azért nyafog, mert jön, és nem akarja látni - morgott magában Aron. Értetlenül próbáltam valami értelmet kinyerni innen, de nem nagyon ment.

- Coloska a kurva? - kérdeztem rá. Ez a név nem volt ismerős, így csak ezzel tudtam összekapcsolni. Mert Jinki sem lehetett.

- Az - biccentett Aron.

- Figyelj, majd lehiggad. Tudod, milyenek a csajok - vont vállat Eli, mire Aron felnevetett.

Összeráncoltam a homlokom.

Komolyan nem értettem a beszélgetésükből egy szót sem. Néha úgy éreztem magam, mintha egy teljesen idegen civilizációban lettem volna. Unalmamban előredőltem az anyósülésnek, és úgy próbáltam átvészelni az utat.

- Haldokolsz? - csapott a hátamra Kyoungjae.

- Most már kezdem látni a fényt - nyüszítettem kiegyenesedve. - Akkor jó, nem szeretnék még egy halottat - vigyorgott kedvesen, talán.

- Miféle még egyet? Kris nem halt meg, Jongin meg már el is volt temetve, amikor téged megtámadtak – pislogtam értetlenül – pontosabban, amikor kikerültél a kórházból.

- Tudod, Kris is majdnem meghalt. Gondolom, rá gondolt. Mivel azzal a Jongin gyerekkel nem találkozhatott – Aron megállt az autóval, és kioldotta az övet - Itt vagyunk.

- Végre Papika - szólt be neki Eli.

- Sehun gyere, kezdünk valamit az arcoddal. Szebb már nem leszel, de rondább sem - mondta Aron, amin a nagydarab jót röhögött, én már kevésbé.

- Köszönöm - indultam el mögöttük.

- És itt mit is csinálunk? – kérdeztem.

- Nos, először is, be kell mutatnunk téged a főnöknek, aztán felvesszük Sütit és Yerimet – sorolta Aron, amint lenyugodott egy kicsit, majd besétált a rendőrségre. Nagyon kellemetlenül éreztem magam a sok rendőr között.

Egy pillanatra olyan volt, mintha Aron azért hozott volna ide, hogy...

- Ugye nem akarsz letartóztatni,hogy megszabadulj tőlem? - torpantam meg Kwak előtt.

- Mi a bajod Répa? - pislogott nagyokat Aron meg Eli.

- Hát hogy idehoztál... a főnökhöz - dadogtam idegesen.

- Ne legyél hülye, ha valami baj van, a rendőrkapitánynak tudnia kell kik vannak ott - magyarázta Kyoungjae.

- Meg nem kell behozni ahhoz, hogy letartóztassalak. Az utcán amúgy is viccesebb lenne – Aron vállat vont, majd a recepciósnak köszönvén haladt tovább. Én leghátul lépkedtem, és néztem a sok irodát. Rendőrnek lenni ugyanolyan, mint ügyvédnek, mert itt is volt ugyanannyi papírmunka.

- Jó napot, Uram - hajolt meg Aron, Elial meg ugyanazt tettük. A szívem a fülemben dobolt, bár nekem olyat nem szokott. Nem vagyok egy beszari alak, de azért hirtelen bekerülni annyi rendőr közé, hát sikerült frászt kapnom.

- Üljetek le - mutatott a székekre. - Oh Sehun - sóhajtotta a nevem. Ennyit az életemről. - Meg sem lepődnék, ha már nem lettél volna itt - röhögött jókedvűen.

- Volt? - hajolt előre a nyomozó, mintha rosszul hallott volna.

- Persze. A Jongin banda ismert itt is. Sehun is vandálkodott pár éve. Vonatfirkálás, csendháborítás és még egy balesetnél is itt volt, bár akkor nem ő volt a hibás - sorolta fel az ügyeimet.

- Nem néztél utána? - kérdezte Eli döbbenten.

- De, de ezek... sehol sincsenek - dadogott Kwak.

- Nincsenek hát, régen volt, töröltük -legyintett a rendőrfőnök. - De a balesetet nem értem, úgy védték egymást - csóválta a fejem.

- Baekhyun volt - vágtam rá egyből az igazat, mert már nem érdekelt az a szemétláda.

- Most már könnyű másokra rákenni – sóhajtott a férfi, majd lapozott egyet.

- Nos, őt is vinnénk magunkkal. Lehetséges ez? – kérdezte unottan Mr. Kwak. Izgatottan figyeltem a főnököt, aki hosszas gondolkodás után bólintott.

- Legyen. Azonban ne gátolja a nyomozást.

- Köszönjük – hajoltunk meg mind a hárman. Hát, úgy látszik, mindenki azt akarta, hogy én is a csapattal legyek. Tudtam én, hogy nem Kwak Aron fog ebben megakadályozni. - Jungkook pedig a szomszédos irodában várja önöket. Vigyék el minél hamarabb, mert már az egész rendészetet idegesíti azzal, hogy itt ujjong jobbra-balra – a férfi halványan elmosolyodott. A gyerek tizenhétnek tűnt, mégsem viselkedett korához illően.

- Azonnal visszük - nevetett Aron, és egy meghajlás után mentünk is.

- Menj - kiabált pont, amikor benyitottunk. A nyomozó pillanatok alatt nézett körbe,majd amikor senki nem volt megnyugodott.

- A frászt hoztad rám... nyomás az autóhoz - parancsolt a gyerekre, aki vigyorogva indult el.

- Egyiptomba megyek - kezdte el megint.

- Ha még egyszer megszólalsz a főnökhöz mész - szólt rá megint Kwak.

- Befogtam, Csirke. Répát is elengedték? - fordult felém.

- Jön - biccentett Eli

- Az jó - vigyorgott a fiú. Hát, legalább ő örült nekem, ha már a többiek utáltak.

- Kinek? - fújtatta Aron. Úgy döntöttem, hogy az ő hozzászólásait figyelmen kívül fogom hagyni. Ennek is megvolt a maga oka. Folyamatosan sértegetett.

- Ti már voltatok Egyiptomban? - kérdezte hirtelen a gyerek.

- Nem, nem voltunk - rázta a fejét Aron - és ezt szerintem mondhatom Taemin meg Jongin nevében is. Elkerekedtek a szemeim. Azt mondta, hogy Jongin nevében?

- Jongin? - suttogtam értetlen arccal a nevét.

- Mi van vele? - kérdezte Kyoungjae.

- Aron azt mondta, hogy Jongin sem volt - ismételtem meg a lényeget a mondatából.

- Jonghyunt akar mondani, csak annyit magyarázol az elmúlt két napban arról a srácról, hogy ő jött ki - mormogott félhangosan Kwak.

- Dilis leszel lassan, ha ezt így folytatod. Teljes Jongin mániád van, ember - nézett rám ijedt fejjel Jungkook.

- Sajnálom... igyekszem - kértem elnézést.

- Helyes - biccentett Kwak, majd bepakolt a kocsiba.

- Ülhetek elöl? - a kisfiú vigyorogva futott az anyósüléshez. Már pont szólni akartam neki, de Aron megelőzött.

- Nem jó az ajtó - jelentette ki. Jungkook felvonta a szemöldökét, majd egy laza mozdulattal kinyitotta.

- Dehogynem jó. Tegnap is működött.

- Viszont ha már én hátul ültem, te is fogsz -kapta el Eli a gyerek kapucniját és hátra húzta.

- Várj, üzenet –v ette elő a mobilját, majd olvasás közben a nyomozóra nézett. - Elfelejtettem - mosolygott, és már be is ült Kyoungjae és közém. Valami nem stimmelt velük, néha gyanúsan furcsán viselkedtek mindannyian. Nagyon nem stimmelt, és szemmel láthatóan tudták, hogy nem voltak normálisak, és élvezték, hogy szívathattak.

- Az előbb nyílt ki az ajtó - mondtam, de Aron csak vállat vont.

- Figyelj, nyílni nyílik, de rossz. Nem mindig működik rendesen. Amúgy, Yerim hol van? Nem úgy volt, hogy felvesszük őt is?

- Dolga volt. Majd reggel átveszi az állatokat, ne aggódj.

- Nem aggódok, bár nem szívesen hagyom itthon a cicám. Bár a repülőn se érezné jobban magát - folyt a beszélgetés, én pedig megint nem tudtam mit hozzászólni. - Az útleveled megvan, Sehun? - nézett egy másodpercre hátra Aron.

- Igen, Kyoungjaenél van - mondtam egyből, de még mindig le voltam maradva agyilag Jonginnál.

- Tényleg Aron, ne felejtsünk el kimenni Jongin sírjához, az anyukája telefonált reggel- szólalt meg hirtelen Eli.

- Tudom, még vizet kell adni a virágoknak, meg a titkos hódoló mécseseit kidobni. Komolyan kidobhatná maga után az a csaj - sóhajtotta Mr. Kwak. Nyeltem egy nagyot.

- Milyen titkos hódoló? - kérdeztem lányos hangon.

- Valaki folyton visz neki valamit. Azt gondoljuk valami szerelme, vagy lehet, hogy te vagy az - mutatott rám Eli, én meg elkezdtem fuldokolni.

- Mi a szarnak vinnék bármit is oda? Oké, voltam már ott, de semmit nem vittem - kezdtem el védeni magam.

- Kezdetnek, mert most is úgy csinálsz, mintha megpróbálnád elterelni magadról a figyelmet. Komolyan, Sehun, engem nem versz át - fújtatott Aron, miközben vezetett. Egy darabig köpni-nyelni nem tudtam.

- Aron, ez hülyeség. Semmi közöm azokhoz, nem vagyok szerelmes Kaiba, főleg hogy a csajokat szeretem - hadartam tovább, bár már én is tudtam, hogy ez bukta lesz.

- Most vagy igazat mondasz, vagy hazaviszlek és maradsz itthon holnap - állt félre az autóval. Na ennyit rólam. Bár egy ilyen nyomozót nem is lehet meg győzni.

Szerintem amúgy is tudott rólam mindent, csak nem mondta el. Tipikusan az a fajta volt, aki nagyon nehezen bízott meg a másikban. Felsóhajtottam.

- Jó, tényleg én viszem a mécseseket. Nagyon furdal a lelkiismeretem, így ezzel akartam enyhíteni.

- Legalább mondtad volna, hogy hiányzik - vágott hátba Eli.

- Annyira nem vagyok nyálas, hogy itt csöpögjek, de a humora, meg a sok beszélgetés hiányzik - mondtam kicsit zavarban. Nem szerettem az érzéseimről beszélni, csak esténként, amikor egyedül voltam, akkor hagytam hogy az érzelmek elragadjanak. Mások előtt csak a bunkó Oh Sehun szerettem lenni.

- Ha tényleg a barátod, akkor nem nyálas - mondta Kwak, majd leparkolt az irodaház előtt - kiszállás. - Szinte azonnal kipattantam, pontosan úgy, mint a nyomozó. Érdekes módon most nem volt annyira hideg körülötte. Mi több, olyan volt, mint egy normális ember.

Normál tempóban ballagtunk a bejárat felé, majd a liftbe szálltunk, hogy feljussunk a hatodik emeletre.

- Nem gondoltam volna, hogy egyből bemártod Baekhyunt - kezdett el beszélgetni Eli.

- Egy paraszt, nem áll szándékomban falazni neki, és ha így folytatja köpök tovább - vontam vállat, mert elegem volt abból, hogy fenyegettek ne, mondjam el.

- Jól tetted, de azért az nem fair, hogy a ti aktáitokat titkosították - vágott durcás fejet. Annyira tényleg nem volt tapló.

- Ő a titkos hódolóm - hallottam Jongin hangját az irodából. Ő volt az, ebben biztos voltam. Az ő hangját bármikor felismertem volna.